12 aszcendens jegy karikatúra-

Nikolaus Klein és Rüdiger Dahlke kitűnő humorával

 

 

 

 

 

 

Kos aszcendens 

kos.gifFéktelen Frici kedden korán reggel tettvágytól hajtva ugrik ki az ágyból, hiszen ő a "reggel aktív ember" klasszikus példája. Hogy felélessze, átérezze és fokozza fizikai teljesítőképességét, jókedvűen fekvőtámasszal és tornagyakorlatokkal acélozza testét. És mennyire örül jelenlegi élettársa, hogy Frici még kocogni is elmegy reggel, hiszen nem mindenki kezdi ilyen aktívan a napot! Mivel azonban Frici meglehetősen egoista, ezért nehezen tudja elképzelni, hogy valaki nem örül az ilyen lendületes reggelnek.

 

kos .JPGIzzadtan, de sportolóhoz illő, erőteljes léptekkel tér vissza az „Arnold Schwarzenegger speciális edzésprogram" teljesítése után a házába, melyet akár sátornak is nevezhetnénk, mert Frici (nyomokban még meglevő vadász- és nomádtermészetéből adódóan) nagyon kedveli az ötletszerűen összeállított berendezést, amelyet könnyű lebontani, és más helyen felállítani. Súlyzókkal megacélozott kezével felrázza álomittas Rák barátnőjét, mert nem érti, hogy aludhatja át valaki a reggelt, a nap legszebb időszakát. Ez a rettenetes lustaság! Aztán inkább saját maga készíti el a reggelit, bár meglehetősen uralkodó hajlamú, és szereti, ha kiszolgálják (főleg az életnek azokon a területein, amelyek a nők tevékenységi köréhez tartoznak). Ha a kényelemre vágyó barátnő abban reménykedik, hogy a nyers ébresztő után párja most bőséges reggelivel kárpótolja, akkor csalódik. Frici számára az étkezés nem jelent aktív cselekvést, és ezért lényegtelen, tehát csak azért eszik, hogy pótolja az elveszett energiát. Kedveli a magas szénhidráttartalmú élelmiszereket, amelyeket gyorsan eléget a szervezet, és ezért hamar energiává alakulnak. Amikor Luna, Frici barátnője végre asztalhoz ül („hogy lehet valaki ilyen lassú!"), a férfi már meg is evett egy tábla csokoládét és egy csésze zabpelyhet, és rohan a fürdőszobába. Luna érces üvöltést hall a fürdőszobából, amely - némi fantáziával - talán az egyik népszerű slágerre emlékeztet. „Remélem, nem vágja meg magát, amikor borotválkozás közben énekel!", gondolja Luna anyai aggodalommal telve. Frici viszont remekül bánik a pengékkel, még ha csak borotvapengéről van is szó. Kivesz a szekrényből egy kék farmert, egy sportos, piros pólót és egy pilótadzsekit, végül pedig felhúzza ejtőernyős cipőjét. Indulás előtt szorosan átöleli Lunát. A kék foltok még napokig látszanak a lány gyenge bőrén.

 

Frici autója a ház előtt áll. Teljesen megfelel a férfi elvének: „A technika és a teljesítmény fontosabb, mint az elegancia." A márka már nem ismerhető fel egyértelműen, viszont a daganatszerűen kiszélesített karosszéria és a sportos gumik agresszív külsőt kölcsönöznek a tűzpiros autónak. A vastag karosszériamerevítő acélrúd és az autón látható felirat („Super Tuning Racing Team") azt mutatja, hogy Frici felturbózott motorral akarja legyőzni ellenfeleit az autópályán. Utasának a legtöbbször be kell ugrani az autóba (mert Frici szerint túl hosszú ideig tart a hagyományos beszállás), és hiába köztudott, hogy hősünk reakcióideje a legrövidebb valamennyi állatövi jegy közül, az utasnak a legtöbbször hideg verejték gyöngyözik a homlokán Frici olasz vezetési stílusát látva. Aki Fricivel együtt belekerül egy közlekedési dugóba, azonnal felismeri benne a kolerikus embert: az arca elvörösödik, és nyomdafestéket nem tűrő szavakkal próbálja levezetni feltörő dühét, mert mások gátolni próbálják energiája szabad áramlását. Frici előretolt álla és megfeszülő arcizma is elárulja, hogy hősünk rendkívül komolyan veszi az „utcai harcot". Manapság már nem divat szablyával párbajt vívni, azért a Kos másfajta eszközt keres. Egyesek a szikét választják és sebészek lesznek, a szobrász Kos vésővel dolgozik, a műszerész reszelővel, a védőügyvéd pedig éles szavakkal támadja meg ellenfelét.

 

Frici foglalkozására nézve menedzser az acélfeldolgozó iparban. Hatalmas teljesítőképessége révén üstökösszerűen haladt előre a ranglétrán, egészen eddig a pozícióig. Frici rövidtávon valóban csúcsteljesítményre képes, ha azonban behatárolható idő alatt nem sikerül eredményt elérnie, olyan gyorsan kihuny a lelkesedése, mint ahogy hirtelen feltörő dühe is pillanatok alatt elpárolog. Beosztottjai ellentmondásos véleményt alakítottak ki róla: egyrészt tisztelik, hogy Frici mindig őszintén megmondja a véleményét (bár ezzel gyakran megsért másokat), és bátran kiáll a gyengék mellett, még akkor is, ha ez kellemetlenségekkel jár. Másrészt félnek is tőle, mert rendkívül ingerlékeny, és egyáltalán nincs diplomáciai érzéke („az nem lenne tisztességes..."). A gyengébb idegzetű kollégák óvakodnak attól, hogy találkozzanak vele, mert Frici gyakran úgy viselkedik, mint az elefánt a porcelánboltban. Akárcsak otthon, a munkahelyén is ideges hangulatot áraszt szét maga körül, és hajszolja a kollégáit. Frici éppen torkaszakadtából üvölt az egyik beosztottjával. A munkatárs azonban már kiismerte a főnökét, és tudja, hogy a kemény héj lágy belsőt takar. Frici haragja holnapra elpárolog, ezért ő sem izgatja magát feleslegesen. Frici azonban nem kedveli a „csúszómászókat", és nyílt vitákra vágyik, még akkor is, ha ezek során keményen megtámadják. Nem tud védekezni a ravasz szóbeli érveléssel szemben, és ilyenkor rettenetesen dühbe gurul. Miután elegendő új ötlettel látta el a csapatot - ennek valóban a mestere - nem maradt számára további tennivaló, ezért elmegy a squash-pályára, hogy a változatosság kedvéért most a labdákat győzze le. Frici valószínűleg még 70-80 éves korában is ugyanilyen sportos lesz, hiszen mindig marad benne valami örök gyermeki, mintha sohasem akarna igazán felnőni (míg ezzel ellentétben sok gyermek már az első éveiben is felnőttként viselkedik).

 

Amikor beszáll az autóba, eszébe jut, hogy felkereshetné egy régen nem látott ismerősét, aki pont útba is esik hazafelé. Frici nem kedveli a hosszas tervezgetést, ezért úgy dönt, hogy meglepetést fog szerezni barátjának. A viharos csengetésre ajtót is nyit (Mérleg) barátja, és megpróbálja diplomatikusan Frici tudtára adni, hogy éppen hölgy vendége van, és szeretne kettesben maradni vele. Hősünk azonban csak azt érti meg, amit egyértelműen megmondanak neki, a finom jelzéseket egyszerűen nem képes érzékelni. Fricit tehát nem zavarja, hogy barátjának éppen látogatója van. „Remek, akkor legalább a barátnődet is megismerem!", kiáltja, és kedvesen megveregeti barátja vállát, aki csaknem a földre rogy. A Mérleg-barát erősen Frici lábujjára tapos és jelentőségteljesen rákacsint, a másik viszont értetlenül néz, és hangosan megkérdezi: „Miért lépsz a lábamra, és miért kacsingatsz olyan furcsán?" Frici az egyértelmű helyzetek és kijelentések embere, és amikor a barátja azt mondja: „Ma este szívesebben maradnék egyedül a barátnőmmel. Kérlek, találkozzunk inkább egy másik alkalommal!", akkor végre észbe kap. „Miért nem ezzel kezdted?", kérdezi, és sértődés nélkül elbúcsúzik. Egyébként sem működik a fényszórója, és már csaknem eltüzelte az erre a napra való puskaport. Bár Frici most nem él egyedül, ami megfelel vadász természetének, nem marad túl sok energiája Luna számára, aki epedve várja otthon (potenciális feleségjelöltként csak lágy, védelmet igénylő nők jöhetnek szóba nála).

 

Luna borsos sültet készített vacsorára (a ragadozó típusú Kos kedveli a fűszeres ételeket), vörösbort nyit, és erős kávét főz a vacsora végén. Ez még rövid időre feltuningolja hősünket (hiszen most nem új zsákmány szerzéséről van szó). Elő- és utójátékra, gyengéd suttogásra azonban már nem marad energiája. Miután rohammal bevette a várat, még egyszer büszkén végiggondolja remek teljesítményét, majd másodpercek alatt elalszik, hiszen csak így nyújthat másnap is csúcsformát. Erre szükség is lesz, mert teniszversenyen fog részt venni, ahol nemcsak férfi egyesben játszik, hanem vegyes párosban is egy Kos kolléganővel. A Kos amazon ugyanolyan teljesítményközpontú és harcos szellemű, mint Frici, bár vadászati időszaka (az archetípus női kép­viselőjéről van szó) inkább az éjszakába nyúlik. Csak azt a férfit ismeri el, aki bebizonyítja, hogy erősebb, mint ő maga. És ezt Frici holnap be fogja neki bizonyítani.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

Bika aszcendens 

bika.gifÉrzéki Berta, a Bika nő reggel jólesően hozzábújik élete párjához, hogy minél kellemesebben kezdődjék a reggel. Lassan kibújik az értékes lúdtollpaplan alól, és elkészíti a reggelit. Ma házi készítésű sajt tortát esznek, sok vajjal és első osztályú falusi tojással. Berta szájában összefut a nyál, amíg kiszolgálja párját. Férje zöldes arcszínét (amely gyomorrontásra mutat) Berta alultápláltságnak tulajdonítja, és még több sajttortát tesz párja tányérjára. Lassan eljött az idő, hogy elinduljon mindennapos beszerzőkörútjára. Berta hosszasan készülődik, és végül egy zöldesbarna, népviselet jellegű lódenruha mellett dönt. És milyen jól áll neki a nehéz golyvakötő! Hiába, a minőség az minőség. A sarkon a cukrásznál vesz egy keveset abból a fantasztikus csokoládébonbonból, majd elindul a piacra zöldségért. Nem kell messze mennie ugyan, de ha megengedhetik maguknak, hogy (dízel) Mercédeszük legyen, akkor kár lenne kihasználatlanul hagyni. Hiába, a takarékos ember előbb-utóbb elnyeri jutalmát. Berta lassan, komótosan vezet, és nem hagyja, hogy az idegeskedő autósok kihozzák a sodrából. A férje úgy gondolja, hogy jó lenne, ha Berta is elkezdene dolgozni. Berta tulajdonképpen nincs ellene, hiszen egy saját bankszámla (a nagymama cukortartójában őrzött dugipénz mellett) valóban nagyobb biztonságot jelentene. Másrészt viszont nincs túl jó véleménnyel a mostani, eltúlzott emancipáció hullámról. Neki végül is az a feladata, hogy kiszolgálja a férjét, és gondoskodjék arról, hogy mindig kiadós mennyiségű étel kerüljön az asztalra. Ha mindketten dolgoznának, akkor talán a boltban kapható, rettenetes félkész árukat kellene enniük. Miután a kérdés már régóta lebeg a levegőben, Berta elgondolkozik azon, hogy milyen munka jöhetne egyáltalán szóba a számára. Talán irodavezető a Bajor Földművesek Szövetségében. Nyugodt, biztos munkahely, kellemes irodai légkör. Vagy talán a környezet védelméért kellene valamit tennie, ami egyébként is közel áll a szívéhez. Vagy esetleg a belvárosi csemegebolt? Ott még százalékot is kapna a forgalom után, és az élelmiszerek egyre drágulnak... Mi jöhetne még szóba? Talán a bútorbolt, vagy egy népviselet szaküzlet, ahol Berta jó hasznát venné egyszerű, de megbízható ízlésvilágának. Bár ez az egész annyira bizonytalan még. A férfiak egyébként sem szeretik a túlságosan önálló nőket.


bika.jpegIdőközben Berta megérkezett a piacra, és megvizsgálja az áruk minőségét. A hagyományos házi kosztot kedveli, de emellett sok zöldséget is vásárol, mert ma este egy új receptet akar kipróbálni. A megvásárolt árukat a kocsihoz viteti. Hazafelé még megáll a CD boltnál, mert meg akarja venni a legújabb nótacsokrot. Berta nem kedveli a modern, dallamtalan zenét. Otthon elkezdi előkészíteni a vacsorát. Milyen kár, hogy a férje nem tud hazajönni ebédelni! Berta beteszi a barnakenyeret az éléskamrába. Jó érzés a számára, hogy biztonságot teremthet családjának. A többiek majd meglátják, hogy mi történik, ha egyszer nem lesz mit enni. Aztán eszébe jut, hogy ma nem próbálhatja ki az új receptet, hiszen dr. Golyvával az Aidát akarják megnézni az Operában. Igazán rendes emberek, otthon is gyakran zenélnek, és Golyva doktor még a férfikórusban is énekel. Nagyon okos ember. Ő is Bika, és ráadásul még a Galambtenyésztők Egyesületének is a tagja. Berta elgondolkozik, hogy mit vegyen fel estére. Talán a gránátszínű brokátruhát? Ahhoz nagyon jól állna a smaragddal díszített (kb. 1 cm vastagságú) gyöngysor, melyet a férjétől kapott 22. házassági évfordulójukra. Vajon mit fog kapni Valentin napra? És anyák napjára? Sajnos, a fia már elköltözött otthonról. Várhatott volna még vele. Hiába, ilyen hálátlanok a gyerekek. Az ember főz rájuk, aztán egyszerre csak otthagyják. Vajon eszik rendesen? Ma még nem telefonált. Naponta egyszer azért igazán megtehetné, hogy felhívja az anyját.


Időközben Berta a lakást csinosítja. Az ember otthona legyen ízléses! Akárcsak a Rák nők, Berta is kedveli a virágokat és a növényeket a lakásban. Gyakran elgondolkodik rajta, hogy nem kellene-e kiköltözniük a városból, valahová vidékre, de saját házat nem tudnának venni, bérelt házban pedig Berta nem hajlandó lakni. A leghőbb vágya, hogy saját földjük és egy jól megépített házuk legyen. Éppen a hortenziákat és a pünkösdirózsákat igazgatja, amikor csöngetnek. Ez biztosan dr. Golyva a feleségével. Valóban: az ajtóban kissé alacsony, piknikus férfi áll szmokingban. Hiába, dr. Golyva tudja, hogy mi illik. Berta kezet nyújt, dr. Golyva pedig jelentőségteljesen kezet csókol. A férfi vaskos kezén megcsillan a hatalmas családi pecsétgyűrű: E. K. monogram, és alatta művészien kivésett ekevas. Dr. Golyva ősei már a XVII. században is Alsó-Bajorországban éltek. „Micsoda illat!", kiált fel a doktor, hiszen ínyenc létére azonnal megérezte a sült hús szagát. Berta ugyanis időközben főzött a fiának, és már le is fagyasztotta a több napra szánt adagot. Ebben a pillanatban Berta férje is megérkezik, aki Rák, és a családsegítő központban dolgozik. Kissé elkésett, mert hosszasan elbeszélgetett az egyik ismerős gyerekkel, és egészen elvesztette az időérzékét.


Elindulnak az Aidára. A műélvezet után Golyva doktor és Berta még be szeretne kapni valami apróságot. A Főtéren a vendéglőben igazán kitűnő a báránylapocka és a sertéscsülök. „Egyszerűen fantasztikus", sóhajt fel dr. Golyva vacsora után, és belekarol a feleségébe. A vidám tásaság nehéz szívvel búcsúzik el egymástól, bár Berta már szívesen hazamenne. Szerencsére férje is szereti a romantikát, és mivel inkább éjjeli bagoly, ő is szívesen odabújik elalvás előtt a feleségéhez. Így a nap ugyanolyan élvezetesen végződik Berta számára, mint ahogy kezdődött, de nem túl későn, mert Berta nem éjszakai ember. A múlt nyárról álmodik, amikor Burgundiában voltak, és dús réteken piknikeztek egy vidám társasággal.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

Ikrek aszcendens 

ikrek.gifMikor szerda reggel megszólal a vekker, Levegős Péter frissen kipattan az ágyból. Nem esik nehezére sem a felkelés, sem bármi más az életben. A hangulata is olyan könnyed, mint az Ikrek eleme, a levegő. Péter szangvinikus ember, és könnyedén veszi az életet. Gyorsan elkészül, és leszalad a villamosmegállóhoz egy napilapért, mert az a két újság, amelyre előfizetett, nem elég ahhoz, hogy már reggeli közben is minden fontos hírről értesüljön. Evés közben nem bújik bele az újságba, szívesebben cseveg az éppen aktuális barátnőjével. Ott érzi jól magát, ahol élénk a kommunikáció az emberek között. Mindenről hallott már, és minden érdekli, ezért általában a társaság és a társalgás középpontja. A ruházata is célszerű: szívesen visel vasalást nem igénylő, műszálas ingeket, és sportos, erős cipőt. Már fiatalkorában is megmutatkozott vándormadár természete: szívesen üldögélt cserkésztársaival a tábortűz körül, Péter gitározott és csengő hangon énekelt. Felnőtt korában is szívesen gyalogol vagy biciklizik. A munkába vezető út egy részét is gyalog teszi meg, utána tömegközlekedéssel megy tovább, mert így új embereket ismerhet meg, és értesül a legújabb hírekről.

 

ikrek .jpgNemrég például a HÉV-en ismerkedett meg Helénával, aki ugyancsak Ikrek, és Péter végre megtudta tőle az igazságot a bankfiókvezető húgának családi helyzetéről. A hölgy unkahúga ugyanis együtt tanul újságírást Max Wernerrel Bonnban. Milyen kicsi a világ! Max Werner ugyanis Péter ismerőse. Pétert nemcsak a családi kapcsolatok érdeklik, hanem minden más is. Legutóbb például egy idős úrral kezdett beszélgetni az ásványkincsek felhasználásáról. Az úr (egyébként Bak) alaposabb ismeretekkel rendelkezett, és megfeddte hősünket a felületessége miatt. Pétert ez a legkevésbé sem zavarta, hiszen ettől kezdve többet tud majd mesélni az ásványkincsekről, és egyes emberek elképesztő komolyságáról és szigorúságáról. Péter megérkezik a munkahelyére. Ha a munka nem kínál elég változatosságot, Péter azonnal másikat keres, vagy megpályázik egy állást a cég egyik külképviseletén, ahol sokat lehet utazni. Most azonban szerencséje van, ösztönösen megtalálta a leginkább neki való munkahelyet: szabadfoglalkozású munkatárs egy újságírással és riportokkal foglalkozó napilapnál. így mindenkit megismerhet ezen a területen, aki csak számít, és azonnal megtudja a legfrissebb információkat. Az ikertestvére az információközvetítés egy másik területén, a Postánál dolgozik. Szenvedélyes hobbi méhész, és rendkívüli módon érdekli a méhek életformája. Ez tulajdonképpen Pétert is érdekelné, de most éppen - miután rövid ideig bélyeget gyűjtött (a világ minden részéről) - repülőgépmodelleket épít fából, és így teszi próbára a műszaki érzékét.

 

Rögtön az első próbarepülésnél a szomszéd gyerekek között megpillantotta Helénát, aki idegen nyelveket tanul az egyetemen, és a lány hosszasan mesélt Péternek Szabináról, Max Werner unokahúgáról, aki nemrég abbahagyta a versenyszerű sportolást. Heléna a levelezőpartnerétől hallotta a hírt. A jó hangulatú beszélgetés közben Péternek szimpatikus lesz a lány, aki vidám, fiús kosztümjében igazán csinosan néz ki. így aztán Helénát is meghívja ma estére. A program érdekesnek ígérkezik. Péter testvére meg akarja mutatni a legutóbbi regensburgi biciklitúrán készített fényképeket, valószínűleg Péter néhány kollégája is eljön a szerkesztőségből, sőt, néhány szomszéd is átlátogat. Péter magánélete mostanában nem olyan szabad, mint egykor, mert Corda, a mély érzésű Skorpió nő szemet vetett hősünkre, és azzal fenyegetőzött, hogy öngyilkos lesz, ha Péter elhagyja. Azóta rendszeresen féltékenységi drámákat rendez, hiába próbálja Péter szellemes mondatokkal az élet viszonylagosságáról meggyőzni. De miért aggódna előre? Gyorsan beugrik a boltba, és vesz néhány üveg fűszert és savanyúságot. A szendvicseket pedig majd együtt elkészítik. Legalább felavatja este azt a csodareszelőt, amelyet a múltkor vett a szupermarket háztartási részlegén, amikor találkozott egy ezer éve nem látott ismerősével. Péter fütyörészve ballag haza, mert a friss levegő számára igazi életelixír. Egy asztrológus, akivel nemrégen egy partin ismerkedett meg, azt mondta neki, hogy a tüdő az Ikrek analógiaköréhez tartozó testrész. De mint olyan sok más dolgot az életben, ezt sem kell túlságosan komolyan venni...


Hazaérve első útja az üzenetrögzítőhöz vezet. A technika fantasztikus dolog! Még a távollétében is elérik a hírek. Ma azonban csak egyetlen üzenetet kapott: Ravasz úr, a kereskedő figyelmeztette, hogy Péter még tartozik neki az amerikai nyomógombos telefon utolsó részletével. Ravasz úr, aki ugyancsak Ikrek, maga beszélte rá Pétert a telefon megvásárlására, bár hivatalosan még nem lett volna szabad felszerelni. De Péter nem tudott nemet mondani, egészen elvarázsolta az új, extra hosszú zsinórral felszerelt telefon, amelyet később rádióvá is át lehet alakítani. Péter nem tudott ellenállni, amikor arra gondolt, hogy hamarosan minden szobából, azaz bármilyen élethelyzetben azonnal tud majd telefonálni. Egyébként is, az embernek ki kell használnia az ismeretségeit. A bátyja a Postánál dolgozik, és egészen biztosan van valami lehetőség arra, hogy a telefont illegálisan üzembe helyezze. Ha pedig kiderülne a dolog, Péter egészen biztosan ki tudná magyarázni magát.

 

Corda, a Skorpió nő már nem volt otthon. Üzenetet azonban hagyott, és Péter gyorsan megértette, hogy Corda a mára meghívott társaság ellen tüntet, és egy másik tisztelőjével tölti az estét. Pétertől idegen a féltékenység, ezért az üzenet nem is jelent stresszhelyzetet a számára. A vendégek egymás után megérkeznek, Péter pedig Heléna és az egyik szerkesztőségben kolléganője segítségével elkészíti a szendvicseket. Nem tölt el túl sok időt a díszítgetéssel, mert az Ikrek nem sokat törődik a szem és a száj elkényeztetésével. Számára éppen megfelelő a hangulatos, de főleg célszerű vacsora, amely nem tereli el sokáig a figyelmet a társalgásról. Lakása berendezése is célszerű és logikus. Péternek nincsenek dísztárgyai, mindössze néhány szobanövény és egy ugyancsak növényekkel díszített szobaszökőkút, amelyek jól tűrik a ház urának gyakori távollétét.


Amikor a szendvicses tállal belépnek a szobába, a többiek már javában beszélgetnek, és az sem zavar senkit, hogy közben Péter testvére a híradót nézi a tévében. Ez a pezsgő hangulat a szerkesztőségben mindennapos. A jó hangulatú beszélgetés átmenetileg lecsillapítja az Ikrek kíváncsiságát és híréhségét. A többi állatövi jegy beszélgetési szokásaival ellentétben ezt a társaságot nem tüzes (tűz elem), érzelem gazdag (víz elem) vagy elveket érintő (föld elem) társalgási stílus jellemzi, mert a levegős Ikrek számára sokkal fontosabb a semlegesség és az összehasonlítás. Az sem zavarja őket, hogy sok ember szerint nincs önálló véleményük és álláspontjuk, mert számukra akkor is az a legfontosabb, hogy nyitottak maradjanak mindenre.
A vidám társaság éppen olyan gyorsan rebben szét, mint ahogy összegyűlt. Heléna is elbúcsúzik. Nagyon jól érezte magát ezen a szórakoztató estén. Péter baráti kézszorítása mára kielégítette erotikus vágyait. Miután elmentek a vendégek, Péter az ágyban még egy erotikus riportkönyvből olvas néhány oldalt. Annyira szeretné megérteni Cordát és a lány titokzatos szexualitását... A sok technikai adat és utalás láttán megkönnyebbülten elalszik.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

Rák aszcendens  

rak.gifHétfő reggel, 11 óra. Szerencsére munkaszüneti nap, úgyhogy anyu végre kialudhatja magát. A sokgyermekes család azonban ezekben a hajnali órákban már el is készítette a reggelit, és eddig még nem ébresztették fel, mert anyu pénteken megtudta, hogy ismét gyermeket hord a szíve alatt. A legszívesebben estig aludna, hiszen most már egy másik ember helyett is pihennie kell, és a Holddal együtt kelve kezdené a napot. Ezt a ritmust a Hold sugallja neki, amellyel valamennyi állatövi jegy közül a Rák van a legszorosabb kapcsolatban. Amikor a család felébreszti, anyu a meghatottságtól elsírja magát. Mennyi szeretetet kap tőlük! Mária, a Rák nő brüsszeli csipkéből készült hálóinge fölé húzza pasztellszínű köntösét, és családja körében leül a reggeliző asztalhoz. Teljes figyelmével arra ügyel, hogy gyermekei semmiben se szenvedjenek hiányt. Sokáig reggeliznek, amit néha meg kell szakítani a gyermekek miatt. A színes és jó hangulatú családi légkörben azonban ez anyut egy cseppet sem fárasztja.

 

rak .jpegA férje, Ferenc, aki Szűz, a mai napra családi kirándulást tervezett. Ferenc nem kedveli az összetűzéseket, ezért úgy szervezi a kirándulást, hogy közben Mária vágya is teljesüljön, aki szeretné meglátogatni vidéken élő szüleit, így aztán Ferenc a 33,72 km távolságra levő Seehausenen keresztül tervezi meg az útvonalat. Tulajdonképpen szívesebben ment volna másfelé, és érvei is voltak, de aztán meghajolt felesége kívánsága előtt, akin annyira eluralkodott a honvágy, hogy végül már zokogott. „Útra készen állunk, bár természetesen jóval később, mint terveztük", gondolja Ferenc. Mária megható igyekezettel, de különösebb eredmény nélkül próbál rendet teremteni a gyerekseregben. Ferenc már régen rájött, hogy az a legésszerűbb, ha kívül marad ezen a káoszon. Miközben Mária elhelyezkedik a gyerekekkel a takarékos kombi autóban, Ferenc még egyszer megnézi, hogy megvan-e az üzemanyagkanna és a háromszög, és a keréknyomást is ellenőrzi. 000-ra állítja a kilométer számlálót, majd indulás előtt így szól a családhoz: „Kössétek be magatokat." „Anyunak már megint összegabalyodott a biztonsági öve!", ujjonganak a gyerekek. Ferenc ismét elemében van: elmagyarázza Máriának, hogy hogyan működik a biztonsági öv, és hogyan tudja a legcélszerűbben becsatolni. Mária kedvesen és értetlenül mosolyog, és megpróbálja lecsillapítani legkisebb fiát, aki éppen bömbölve tépi szét a pelenkás dobozt.


Mária nagyon élvezi az utazást. Remek útitárs, sohasem akar vezetni, és a házasságban sem akarja ő viselni a nadrágot, legalábbis a nyilvánosság előtt nem. Arra a kérdésre, hogy mit szeret a legjobban csinálni, valószínűleg azt válaszolná: „Azt, amit a többiek." Titokban azonban irigyli az önálló nőket, akik képesek felelősséget vállalni az életükért. Mária ezzel szemben az alkalmazkodóképessége révén mindenkiből ösztönös védelmezési reakciót vált ki (nemcsak a férjéből), így a hangulathullámzásaival indirekt módon irányítja az életét. Hangulatai és érzelmei annyira változékonyak, mint az áprilisi időjárás. Most remekül érzi magát, és már előre örül a találkozásnak családjával. Különösen annak, hogy elmesélheti a szüleinek, hogy ismét gyermeket vár, bár egy kicsit csalódottá válik, mert apja, aki Vízöntő, nem reagál olyan lelkesen a hírre, mint ahogy Mária elvárná. Apja ugyanis attól fél, hogy a gyermekek gyakori ottléte korlátozza az ő szabad életét. Közvetlen stílusában egy ízléstelen viccet mesélve teszi túl magát az első sokkon, és elrabolja Ferencet, hogy megmutassa neki nemrégen vásárolt számítógépét. A két nő eközben sétálni indul a gyerekekkel, és Mária, akinek az anyja most segít a gyermekfelügyeletben, végre zavartalanul élvezheti a számára annyira fontos természet szépségeit. Úgy szívja magába a táj hangulatát, mint egy gyermek, és csokrot állít össze az útközben szedett mezei virágokból. Közben a gyermekkorára gondol, amikor százszorszépből és margarétából fonott koszorút hordott a hajában. Még ma is úgy néz ki, mint egy tündér. Annyira elmerül a gondolataiban és az álmaiban, hogy egészen megfeledkezik az idő múlásáról. Ferenc méltatlankodik, mert a nők késve érkeznek meg a sétából, és ez komolyan veszélyezteti az előre összeállított úti tervet. Ő ugyanis azt tervezte, hogy még a hétvégi csúcsforgalom előtt elindulnak, és útközben kapnak még egy étteremben olcsó déli menüt. Mária fél, hogy a logikusan felépített útiterv romba dönti a családi együttlétet, és ez teljesen elrontja a hangulatát. Azonban hősiesen visszatartja a könnyeit, és csak a búcsúzáskor érzékenyül el egy kicsit. Ha nem venné igénybe minden erejét a gyermekek lecsillapítása és a visszaút előkészítése, biztosan zokogásban törne ki. Férje minden biztonságra vonatkozó intelmének fittyet hányva az első ülésen szoptatja legkisebb fiát, és közben búcsút int a kapuban álló szülőknek.

 

Ezután egy szót sem szól. Ferenc még mindig nem biztos benne, hogy most éppen mit jelent ez a csend, pedig már évek óta rendszeresen figyeli és értelmezi felesége hangulathullámzásait. Máriának még hosszú időre van szüksége, amíg feldolgozza a látogatás során a lelkét elárasztó benyomásokat. A teste ugyan a kocsiban ül már, de a lelke még a szülői házban jár. Lassan elengedi a szeme előtt lebegő képeket. Kis idő múlva arra vágyik, hogy megbeszélje Ferenccel a történteket, megossza vele az érzéseit, és az érzelmei megerősítését várja a férfitól. Férje azonban tárgyilagosan elemzi a nap eseményeit, és Mária úgy érzi, hogy Ferenc nem érti meg. Különösen az bosszantja, hogy a férfi cinikus megjegyzéseket tesz a szüleire. Azt azonban ösztönösen érzi, hogy a férfi ezzel az intellektuális kritikával a számára kezelhetetlen érzelmek ellen akar védekezni, és ezért nem haragszik meg rá. „Furcsák a férfiak", gondolja magában, és anyáskodó szeretettel néz férjére. Szerencsére sikerül tartani az előre eltervezett ütemet, és olcsón megebédelnek egy étteremben. Amikor aztán a benzinkútnál kiderül, hogy az autó a szokottnál kevesebbet fogyasztott, semmi sem ronthatja el Ferenc jó hangulatát. Hazaérve a szülők egyesült erővel lefektetik a gyerekeket. Amíg Mária a kisebbeket fürdeti, Ferenc pedagógiai módszerességgel elmagyarázza a legnagyobbnak annak a műszaki építőjátéknak a lényegét, amelynek segítségével meg akarja ismertetni a fiát a technika és a természettudomány csodáival.

 

Végre minden gyerek alszik, és a házaspár ráér arra, hogy egymással foglalkozzék. Mária gyengéd ölelésre vágyik, és Ferenc meg is tesz minden tőle telhetőt, mert a józan esze azt mondja, hogy a gyengédség is része az életnek. Szívesebben nézné ugyan a politikai kabarét a tévében, és ezért az érzelmek nem érnek el a fejéből a kezéig, a finomérzésű Mária pedig azonnal megérzi a férfi mozdulataiban a gépiességet. így aztán hamarosan feloldja Ferencet férji kötelezettségeinek a teljesítése alól, és visszaengedi a tévéhez. Ő maga duzzogva lefekszik, és elkezdi olvasni a Dr. v. Leibold nőgyógyász szenvedélye című könyvet. Olvasás közben álmodozva gyorsan visszatér szentimentális hangulata, ráadásul ma este éppen telihold van. Hosszú sóhaj után ráteríti az éjszaka a köntösét, és a telihold hatása alatt Mária mély és képekben gazdag álomba merül. Bárcsak táncra csábította volna egy férfi, és egy padon a parkban szerelmet vallott volna neki!

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

Oroszlán aszcendens 

oroszlan.gifNapfényes Márkus, akit barátai csak Pasának hívnak, lustán még egyszer megfordul az ágyában. Félálomban bekapcsolja a zenés ébresztőórát, és meghallgatja a vasárnapi amerikai slágerlistát. Ettől jó hangulata lesz, hiszen számára az élet csak egy látványos show. 10 órakor mégis kicsalogatja az ágyból az Oroszlán uralkodó csillaga, a Nap. Márkus most éppen egyedül él, mert a barátnője nem tudta elfogadni, hogy a férfi annyi szabadságot igényelt. A lakása tökéletesen illik hozzá. Márkus igazi Oroszlán, és megszokta, hogy egy szalmaszálat sem tesz keresztbe a háztartásban. Ez az alattvalók feladata. Márkus számára ez nem jelent egoizmust: szerinte mindenkinek a neki legmegfelelőbb helyet kell elfoglalnia. És vannak olyan emberek, akiknek az a feladata, hogy kiszolgáljanak másokat, a nagyvonalú Márkus igazán nem akarja megakadályozni őket abban, hogy kiszolgálják. Ezért csodálkozik is, hogy reggel senki sem áll a szolgálatára, mert meg van győződve arról, hogy ez lenne a természetes. Beleveti magát az elegáns Porschéba, amelynek az oldalára még a nevét is ráírta arany betűkkel, és reggelizni indul a Fő utcai kávéházba. Szerencsére már sokan ülnek a teraszon, és így Márkus megfelelő közönséget talál a fellépéshez. Büszkén elfojtott tetszésvágytól hajtva leveti magát az egyik székre, és kiadós reggelit rendel: kávét, lágy tojást és kaviárt. „Természetesen Mallosolt, és még egy pohár Dom Perignont is, legyen szíves!", teszi hozzá. Márkus nem foglalkozik azzal, hogy már régen túllépte a havi keretét, hiszen nemsokára talál majd egy nőnemű alattvalót, aki örül, ha a Napkirály megtiszteli azzal, hogy elfogadja a segítségét. A nő viszonzásul Márkussal - vagy legalábbis a közelében - élhet.

 

oroszlan.jpegÚgy tűnik, hogy ma is, mint sokszor máskor, mellé szegődött a szerencse. Kevés már a hely, és egy csinos, szőke lány közeledik Márkus asztalához. A férfiban felébred a ragadozó vadászösztön, és nagyvonalúan megengedi a lánynak, hogy helyet foglaljon mellette. Amikor asztaltársnője megkérdezi, hogy mivel foglalkozik, Márkus könnyedén azt válaszolja: „Szervezés es management", majd mosolyogva hozzáteszi: „de inkább csak hobbi." Bizonyos értelemben igaz is, amit mond, hiszen Márkus (amellett, hogy időnként a Club Mediterranée-ben animátorként dolgozik), a trónörökös, néha-néha megjelenik apuka gyárában, és ezért időnként „költségtérítést" kap apukától. így aztán semmi sem akadályozza meg abban, hogy ideje jelentős részét arra fordítsa, hogy állandóan olyan barna legyen, mintha Ibizán töltötte volna a nyarat.Márkus ragyogó külseje a szőke lányt sem hagyja hidegen. A lány Mérleg, a neve Vénusz, és éppen mesterkélten az orrát púderezi. Mindent megtesz, hogy esztétikusnak tűnjék: kecsesen átveti az egyik lábát a másikon, és könnyed társalgást kezd. A lány csábító, flörtre hívogató mozdulatai és kissé hűvös, őszies eleganciája el is érik a kívánt hatást. Amikor aztán elmeséli, hogy a divatszakmában dolgozik, Márkus már látja is önmagát mint egy nagy divatcég tulajdonosát: egy második Pierre Cardin. Aztán gyorsan elhessenti a képet, mert nem érdekli különösebben a jövő. Márkus a jelenben él, és úgy tűnik, hogy ma könnyű zsákmányt sodort eléje a sors. Kissé csalódik ugyan, mert Vénusz nem fizeti ki a reggelijét, de aztán ebben is meglátja az előnyt: legalább nem kötelezte el magát. Vénusz viszont szívesen autózik a Porschéban: végighajtanak a körúton, és Márkus elviszi a lányt teniszezni. Miután Vénusz is könnyedén éli az életét, teljesen egyetért Márkus filozófiájával: „Az élet csak játék."

 

Időközben Márkust teljesen levette a lábáról a lány hűvös eleganciája, Vénuszt pedig a férfi kisugárzása, és így közös elhatározással Márkus lakásába indulnak. A lányra nagy hatást tesz az Oroszlán lakásában uralkodó nagyvonalúság és pompa, de azonnal felismeri azt a hátrányt is, hogy itt bizony a barátnőnek kell rendet tennie. Óvatos kérdésére nem kap egyértelmű feleletet, de hát ennek egyébként sincs még itt az ideje. Vénusz ügyesen kivédi Márkus közeledési kísérleteit, aki a hálószobába akarja beterelni, és diplomatikusan rábeszéli a férfit, hogy először is menjenek el vacsorázni. A belül dühös Oroszlán nem mutatja ki karmait, hanem elegáns zakót ölt, és elviszi a lányt Cleo bárjába. Biztos benne, hogy ott még van hitele, hiszen apuka a csendestársa az étteremtulajdonosnak. A bár pincéjében pedig diszkó is van, pontosan olyan, ahol Márkus jól érzi magát: idejár mindenki, aki számít. Ragadozóösztöne azt súgja neki, hogy ha előbb nem is, de a diszkóban mindenképpen elkapja az őzikét. A négyfogásos vacsora alatt Márkus egyre hevesebben udvarol a lánynak, de minél egyértelműbbek a szándékai, annál hűvösebben reagál rá Vénusz. A lány azokra a férfiakra gondol, akiket elcsábított, és most rövid pórázon tartja őket. Sokkal jobban szereti a flörtöt és a csábítást, mint egy hagyományos kapcsolat következményeit, így Márkus kénytelen a marhasülttel és az 1971-es Cőte de Nuit-vel csillapítani az étvágyát. Az extra magas lángokkal flambírozott desszert után nagyvonalúan a számlájára íratja a költségeket, és a diszkó felé irányítja a lányt. A forró zene és Mérleg-partnernője bátorító táncmozdulatai hatására egyre gyorsabban ver a ragadozó szíve. A megfelelő pillanatban azt javasolja, hogy töltsék az este hátralevő részét a lakásában egy üveg pezsgő társaságában. Vénusznak azonban megfájdul a veséje, ami felmenti a helyzetből adódó fenyegető kötelezettségek alól. Bár Márkus alig tudja leplezni csalódottságát, elkíséri a lányt a taxihoz, sőt, még az utat is kifizeti. Egy pillanatig sem merül fel benne, hogy Vénusz esetleg színleli a fájdalmat, hiszen biztos benne, hogy nincs olyan nő a világon, aki ne akarna eltölteni vele egy éjszakát.

 

Iszik néhány erős koktélt, hogy lecsillapítsa az elszalasztott zsákmány feletti dühét, de az eredmény nem tökéletes. Nincs már kedve hozzá, hogy eljátssza a szalonok oroszlánját, és új zsákmányt keressen. Általában nem kedveli a csoportos összejöveteleket, ezért az önérzetén esett sebeket nyalogatva elindul hazafelé. Még az autó négy hangszórójából dübörgő Sammy Davis sem tudja jobb kedvre hangolni. Otthon ledobja magát a tévé előtt, és távkapcsolóval a kézben egyszerre nézi a tenisz világbajnokságot és egy revüműsort Las Vegasból. Az adásidő végén még fél szemmel rápillant az elárvultan álldogáló franciaágyra, és eszébe jut, hogy fellapozza régi barátnői telefonszámát. Néhányan már férjhez mentek. „A házasság rettenetes dolog", fut végig az agyán a gondolat. A személyes szabadság és kreativitás teljes mértékű korlátozása. Amikor aztán a biztos siker reményében úgy dönt, hogy boldoggá teszi az ex barátnőjét egy telefonhívással, a lány semmi kedvet sem mutat arra, hogy felmenjen a férfihoz, és kielégítse az Oroszlán gyengédségvágyát. „Hálátlan a világ", gondolja Márkus, és megbántott büszkeséggel kihúzza a nevet a telefonkönyvből. Holnap hétfő, és Márkus az esedékes pénzügyi támogatás miatt meg fogja látogatni az apját, és ismét végighallgathatja, hogy „első a munka, csak aztán jön a szórakozás". Nem csoda, hiszen az apja Bak. Holnapra újra visszatér az önbecsülése, és ismét magabiztosan fog fellépni.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

Szűz aszcendens 

szuz.gifSzerda reggel Aggódó Gertrúd, a Szűz nő, felkel, és megmosakszik. Számára a higiénia az élet alapja, és a legjobb módszer az egészség megőrzésére. Gertrúd éppen tegnap olvasott az egészségügyi magazinban a nemrég felfedezett y-vírusról, és erre való tekintettel még egyszer kezet most a „Virenex" fertőtlenítő szappannal, amelyet egy bioboltban vásárolt. Gertrúd tudatosan válogatja ki, hogy mit vesz, és a szappanon látható felirat: „több mint százezerszer tesztelve a tübingeni egyetemen" csaknem teljesen elaltatta a lány eredendő gyanakvását. Befújja magát dezodorral, és zöld színű, mintás, szűk kosztümöt húz. így indul el a Munkaügyi Központba, ahol közalkalmazotti státusban dolgozik a munkaközvetítő részlegen. Csak ott fog reggelizni, esetleg kipróbálja a legújabb Werland-diétát, és a kolléganőit is kioktatja, hogy mennyire hasznos ez a diéta az egészségnek. A pedagógia mindig közel állt hozzá, és ha az ikertestvére nem a tanárnői hivatást választotta volna, akkor biztosan ez lett volna az ideális foglalkozás Gertrúd számára. Takarékossági és környezetvédelmi okokból nem dízel Volvójával közlekedik a belvárosban (az autós újságok szerint ez a legbiztonságosabb kocsi), hanem buszra száll. A buszt jobban kedveli, mint a metrót, mert azt olvasta, hogy a buszoknak 0,034%-kal jobb a baleseti statisztikája.

 

szuz .jpegSzkeptikusan szemléli útitársait, és éles szemét nem kerüli el, hogy egy férfi, a tiltó tábla ellenére, rágyújt egy cigarettára. Gertrúd tulajdonképpen megérti a férfit, hiszen egy éve még ő is két doboz cigaretát szívott el naponta, és így kénytelen volt beengedni az életébe a kellemetlen kék füstöt (Halak/Neptunusz szembenállás). A legfrissebb statisztikák azonban egyértelműek, és a dohányzást tiltó tábla jogalapot ad Gertrúdnak arra, hogy figyelmeztesse és kioktassa útitársát. A férfi (nyilvánvalóan Skorpió) szemmel láthatóan élvezi, hogy elutasító válasza Gertrúdot nehéz pszichológiai helyzetbe hozza, de hiába reménykedik abban, hogy jó kis botrány alakul ki, Gertrúd logikusan áttekinti a helyzetet, és a visszavonulást választja. A férfi ésszerűtlen viselkedése kihúzta a lány lába alól a talajt, és Gertrúd mindig is remekül alkalmazkodott a körülményekhez. Ezek után a férfi feltűnően elkezdi bámulni, és azt javasolja, hogy egy kettesben elköltött vacsora keretében egyeztessék az álláspontjukat. Ezt a lány már határozottan kikéri magának. Nemcsak a Werland-diéta miatt: Gertrúd pontosan tudja, hogy mi illik és mi nem, bár az elutasítás közben az arckifejezése kissé megkeseredetté válik. Amikor majd este gondosan megfogalmazva beírja a történteket naplójába, titokban megborzong (mert otthon már nem illetlenség), amikor a férfi tekintetére gondol („A Skorpiókban van valami különleges...").


Mielőtt elérné az irodáját, határozott mozdulatokkal megigazítja a frizuráját, és elgondolkodik azon, hogy vajon a kesernyés Hermes-parfűm is közrejátszott-e az előbbi történetben. Az irodában először is a portörlőt veszi kézbe. Megdöbbenve veszi észre, hogy az új Kos-kolléganő, akinek nyilvánvalóan semmi keresnivalója Gertrúd íróasztalánál, összekeverte a gondosan kihegyezett ceruzákat, amelyeket Gertrúd jobbról derékszögben a vonalzó mellé tett. Amikor az ügyfelek megjelennek, természetesen ismét minden a helyén van. Először is a Hermann-akta (1985/0023. szám). Pontos, hivatalos nyelven fogalmazták meg a tényállást, így Gertrúdnak nem esik nehezére a döntés. Akkor már nehezebb a helyzete, amikor nem áll a rendelkezésére minden konkrét információ (például részletes tényfeltárás), és a saját megítélése szerint kell döntenie. Mennyire könnyű dolga van a sógorának, aki földmérő (és ugyancsak Szűz), mert ő minden döntését adatokkal tudja alátámasztani. Ha Gertrúd végleg elveszett a részletek között, és már nem látja a fától az erdőt, a segítségére siet a törekvő Bot úr, az osztályvezető (aki Bak). Bot úr megmutatja Gertrúdnak, hogyan lehet a lényeges és fontos dolgokra koncentrálni, és ezzel helyreállítani a nagy egész rendjét.

 

Gertrúd biztonságban érzi magát Bot úr vezetése alatt, és tiszteletet ébreszt benne az osztályvezető komolysága és visszafogott mértékletessége. Gertrúd nemrégen két tiszteletjegyet kapott egy politikai kabaréra. Hosszú harcot vívott önmagával, hiszen sohasem a nő teszi meg az első lépést, de hát kár a két jegyet kidobni az ablakon, és ő egyébként is rendkívül kedveli a társadalmi szatírát, így egy napon a munkaidő leteltével végre meg merte kérdezni főnökét, hogy nem lenne-e kedve elmenni vele. Bot úr a szokottnál is merevebben válaszolt, azt mondta, hogy otthon még dolgoznia kell, és ezzel világossá tette Gertrúd számára, hogy a munka és a magánélet a számára két különálló terület. Ezenkívül Bot úrnak határozott és kialakult politikai véleménye van, és nem akarja, hogy bárki megkérdőjelezze az álláspontját. Gertrúd egészen a mai napig a táskájában hordta a jegyeket, abban a reményben, hogy mégiscsak talál valami megoldást. A várt lehetőség meg is érkezett. Álom Balduin, a Halak jegyében született bűvész, állást keresett, és az aktája éppen Gertrúdhoz került. A romantikus bűvészt nem érdekli az élet gyakorlati oldala, és bármennyire igyekszik is Gertrúd egy ésszerű munkahelyet találni a számára, az idealisztikus Balduin minden javaslatára nemet mond. „A legszívesebben csoda gyógyító szamaritánus lennék, vagy valami hasonló", mondja Gertrúdnak. Amikor a lány belenéz a vele szemben ülő férfi vizeskék szemébe, összeszedi minden bátorságát, és felajánlja neki a két jegyet.

 

Balduin nehezen tud elképzelni a politikai kabarénál szörnyűbb és prózaiabb dolgot, de annyira meghatja a másik együttérzése, hogy kínos lenne visszautasítania a jegyeket, és ezért felajánlja, hogy menjenek el kettesben. Időközben ugyanis misztikus képet alakított ki magában Gertrúdról, és a lelke mélyén úgy érzi, hogy a lány realitásérzéke mederbe terelhetné a lelkében uralkodó káoszt. Gertrúd gyorsan elgondolkodik, hogy mit is válaszoljon. Ma este tulajdonképpen kézimunkázni akart, volt egy gyönyörű mintája, és annak alapján akart egy szőnyeget horgolni. De aznap már a második férfi hívja meg valahová, és Gertrúd másodszor nem akar nemet mondani. így aztán megbeszélik, hogy fél nyolckor találkoznak a kabaré előtt. Otthon Gertrúd lezuhanyozik, és felveszi a sötétbarna jersey-nadrágkosztümjét. Egy kissé már mogorva, amikor Balduin nyolc órakor végre megérkezik. Csaknem elfelejtette a találkozót, mert egy régi baráttal megittak egy pohár bort, és a régi szép időkről beszélgettek. Gertrúd azonban remekül szórakozik a szatirikus kabaréban hallott kritikus szójátékokon, és gyorsan megbékül. Meg van győződve a szatíra figyelmeztető szerepének és a célorientált pesszimizmusnak a szükségességéről. Balduinnak viszont mindez túlságosan száraz, mártírnak érzi magát, és örül, hogy Gertrúdot okolhatja a szenvedése miatt. Amikor azonban a lány azt javasolja, hogy beszélgessenek még el néhány barátjával a kabaréról, és hozzáteszi, hogy van közöttük néhány politikailag igen képzett ismerős is, Balduin elveszti a tűrőképességét. Kikapcsolódásképpen inkább végigjárja a varázslatos hangulatú művészkocsmákat, vagy egyedül ül otthon, lakása csendjében. Még mindig él benne a Gertrúdról alkotott idealisztikus kép, de már sejti, hogy a nő szárazsága összezúzná az elképzeléseit. Elbúcsúznak, és Gertrúd sem marad sokáig entellektüel barátai társaságában, hiszen még írnia kell a naplójába.

 

Ezen a napon annyi csodálatos dolog történt vele, amit pontosan rögzíteni akar. Miközben megfogalmazza és leírja a mondatokat, eszébe jut a barátnőjével, Annegrettel folytatott telefonbeszélgetés. Annegret ugyancsak Szűz, vidéken él, alternatív életmódot folytat, és az a célja, hogy formálja az emberek szociális tudatát. A lány érvei meggyőzték Gertrúdot, különösen a természet megóvásáról szóló gondolatmenet, amelynek a lényege az optimális, célszerű hulladékértékesítés, például az újrahasznosítás. Maga az életmód nem vonzza Gertrúdot, mert nem kedveli a házilag kötött pulóvereket és a szúrós (bár praktikus), lenből készült bútorhuzatokat. Azon is csodálkozik, hogy Annagret nem hagyja a kísérletezést kockázatvállaló emberekre, hanem maga is részt vesz benne, ahelyett, hogy (akárcsak ő maga) klinikailag tesztelt és ártalmatlannak minősített talajon mozogna, ahol a szükséges óvatossággal fokozatosan, lépésenként új életformát lehet kialakítani. Egyértelmű véleményt azonban nem akar alkotni, megelégszik azzal, hogy jegyzőkönyvszerűen felírja a gondolatait, majd az eseménydús nap után jóleső fáradtsággal lefekszik aludni. Hiszen erőt kell gyűjtenie az 1985/0023-as aktához.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Mérleg aszcendens  

merleg.gifJusztin Le Beau, a Mérleg férfi pénteken reggel 10 órakor kezdi a napot. Későn kel, mert szeret későn lefeküdni. Selyem köntösben kávét készít magának, és behozza az ajtó elé letett croissantokat. Halk háttérzenét kapcsol be, majd a franciás reggeli mellett átfutja az újságot. Elsősorban a társasági rovatot nézi át, illetve a művészettel és antikvitással összefüggő apróhirdetéseket, amelyek szakmai szempontból érdeklik, hiszen Jusztin egy régiségkereskedés és egy galéria tulajdonosa, és emellett szabadfoglalkozású műkritikus. Miközben felöltözik, már a parfüm megválasztásánál megmutatkozik döntésképtelensége: mósusz, vagy az édes és nehéz Eau de sauvage? Hosszú töprengés után végül az Eau de sauvage mellett dönt, az egyensúly fenntartása végett pedig elhatározza, hogy este, a kiállítás megnyitón majd a mósusszal illatosítja magát. Bármennyire szereti is a kisujján hordott akvamaringyűrűt, amikor a tükörbe néz, még sincs teljesen megelégedve. Viszont a gyűrű remekül illik a feltűnő fülbevalóhoz. Galambkék, finom kordselyem öltönyt vesz fel hajszálcsíkos inggel, fehér mandzsettával és éj kék csokornyakkendővel.

 

merleg.jpegBeszáll Citroen kombijába, amely nem csak kiegyensúlyozottan elegáns, hanem praktikus is, és elindul a boltjába. „Le Toutou" - ez olvasható Jugendstil betükkel a boltíves bejárat felett. Cél úr, Jusztin Szűz alkalmazottja már fél kilenckor kötelességtudóan megkezdte a restaurátori munkát. Már leszokott arról, hogy azon mérgelődjék, hogy Jusztin csak 11 óra körül érkezik meg, mert észrevette, hogy a közös üzlet más szempontból viszont rendkívül előnyös számára. Cél úr alaposságát és precizitását tökéletesen kiegészíti Jusztin nagyvilági és elbűvölő modora.A mosolygó Jusztin diplomatikusan elengedi a füle mellett Cél úr szarkasztikus megjegyzését: „Ma megint virágillatot áraszt..." pedig a legszívesebben így válaszolna: „Igen, lényegesen kellemesebb, mint a maga rikító, borsózöld frottír zoknijának a látványa abban a fonott szandálban..."Hanem lenne Cé! úr olyan megbízható és alapos restaurátor, Jusztin esztétikai okokból már régen megszakította volna vele az üzleti kapcsolatot.

 

Amikor végre el akarja kezdeni a munkáját, csengetnek. Egy jó vevője érkezett meg: Clarice von Döttelbeck, a Vízöntő nő. Clarice vidáman és öntudatosan táncol be a boltba, és Jusztin „Kezét csókolom, nagyságos asszony!" felkiáltással beljebb vezeti. A műkereskedő elemében van, a legújabb szerzeményeiről áradozik, és miután remek diplomáciai készségével már megismerte Clarice ízlését, félrevonja a nőt, és mintha titkot mondana el neki, a fülébe súgja: „Az Ön számára mindig tartogatok valami különlegeset. Például egy kép Pablótól (Picasso), a kék korszakából. De ha ez túlságosan konvencionális az Ön számára, akkor itt van a művészvilág legújabb fenegyerekének, Bruce Spencernek egy meglehetősen szokatlan graffiti alkotása." Clarice von Döttelbecknek semmi sem lehet elég szokatlan. „Csak semmi hagyományos, csak semmi megszokott!", mondja kimérten, és közben idegesen reszket, mint a nyárfalevél. Igazi élvezet megfigyelni a két levegő jegyű ember beszélgetését. Ügyes és felületes, derűsen és vidáman csobog, mint egy patak. Jusztin szeretné erősíteni a hölgy vásárlókedvét, de nem akar tolakodónak tűnni, ezért kinyitja a külön erre a célra fenntartott, elegáns pezsgőhűtőt, és megkínálja Clarice-t egy pohár száraz sherryvel. „Igazán nem kellene", kuncog Clarice, és dekadenciája ellenére mégis van valami megkapó báj a lényében. Fémflitterekkel díszített ruhájában a strucctoll boával úgy néz ki, mint egy csillagszóró. Bár Jusztin ezt az öltözködési stílust nem találja kiegyensúlyozottnak, sőt, meglehetősen erőltetettnek látja, de még mindig közelebb érzi magához, mint üzlettársa fonott szandálját. Clarice már egyszer elbúcsúzott, de aztán még egyszer végigröppen a galérián. „Na, ma egyszer következetlen leszek!", kiált fel, és megveszi mindkét képet. Tulajdonképpen mindig következetlen és hirtelen, de ezt nem kell tudnia mindenkinek. Jusztin bevallja, hogy menynyire nehezére esik megválni a képektől, és bizonyos értelemben kivé­telesen valóban igazat mond.


A remek üzletkötés után Jusztin megérdemel egy kis pihenést. Cél úr, aki sakkozni szokott vele, pillanatnyilag el van foglalva, nem tudja otthagyni a munkáját, ezért Jusztin egyedül ballag át a „Visávis" nevű sakk kávéházba. Valamennyi állatövi jegy közül a Mérleg szereti a legjobban a taktikai játékokat és a gondolkodtató feladványokat. A tetteknél már más a helyzet, mert az igazi kalandok a Mérleggel szemben álló jegynek, a Kosnak a felségterületéhez tartoznak. Jusztin testileg kellemesen ellazul a sakkjáték közben, és a benne sűrűsödő szellemi agressziót is kiélheti. Egy különleges védekezési módszerrel sikerül döntetlent elérnie ellenfelével szemben, majd iszik egy cappuccinót a megerőltető szellemi torna után, és visszamegy az üzletbe. Meg kellene írnia még egy kritikát a Hattyúk taváról, de nincs hozzá kedve. Ha nem ösztönzik vagy kényszerítik, gyorsan elhatalmasodik rajta a lustaság. Ilyenkor aztán valóban határozatlan. A férfi langyossága és kényelmessége olyan dührohamot váltott ki legutóbbi barátnőjéből, egy tüzes Kos amazonból, aki rendszeresen megsarkantyúzta lusta kedvesét, hogy a lány azonnal ott is hagyta Jusztint. A kritikát azonban csak holnapután kell leadnia, így Jusztin igazán megkönnyebbül, amikor cseng a telefon, és ő „kénytelen" otthagyni a kötelességét. Jogos Lajos van a vonalban, aki ugyancsak Mérleg, foglalkozása pedig polgári bíró. A legjellemzőbb tevékenysége a mérlegelés, a kiegyensúlyozás és a kibékítés, és híres arról, hogy az általa tárgyalt perek nagy része a felek közti megegyezéssel végződik. Azért hívta fel Jusztint, mert szakvéleményre van szüksége egy görög szoborral kapcsolatban, amely a béke istennőjét ábrázolja, mérleggel a kezében. Jusztin kedveli az ilyen megbízásokat, mert szívesen alkot ítéletet.

 

Alighogy befejezett egy másik telefonbeszélgetést egy aukciós házzal, új vevő érkezik: Pompás Glória. Nemcsak oroszlánsörénye utal arra, hogy a hölgy Oroszlán, hanem a határozott felkiáltás is: „Hahó, van itt valaki?", amivel azonnal magára tereli a figyelmet. Glória hallotta, hogy Jusztin időnként elvállalja, hogy megtervezi rendezvények és partik dekorációját (virágcsokrok, belsőépítészet stb.), és teljesen el van ragadtatva az ötlettől. Gyorsan megegyeznek, mert a szépítgetés Jusztin legkedvesebb elfoglaltságai közé tartozik, a hölgy vonzó díjazást ajánl fel, és Jusztin úgy látja, az új ismeretséget még reklámcélokra is felhasználhatja. Elbűvölően társalog Glóriával, és meghívatja magát is a partira. A nap lassan véget ér, és Cél úr ugyanolyan pontosan távozik, mint ahogy megérkezett. Tökéletesen felszerelt hobbiműhelyében cizeltálasra váró szobor áll az asztalán.


Jusztin azonban éppen a napnyugtát szereti a legjobban, amikor a Jugendstil-lámpák úgy világítanak, mint a színes őszi levelek a lenyugvó Nap ferde sugaraiban. Még belelapoz egy-két művészeti folyóiratba, és egy kis étteremben megvacsorázik. Salátát eszik füstölt pisztránggal, és egy pohár nemes bort iszik hozzá. Kedveli a könnyű, vegetáriánus ételeket. Ma este még elmegy egy kiállítás megnyitóra: elegánsan, kissé késve érkezik, és rövid ideig marad. Az ilyen jellegű társaság voltaképpen a családot helyettesíti a számára. Ha éppen nem kapott meghívást (ami ritkán történik meg, mert a diplomatikus Jusztin mindig és mindenhol szívesen látott vendég), akkor a színház melletti kávéházban tölti az estét, amely késő éjszakáig nyitva van, és színes közönsége nagy vonzerőt jelent Jusztin számára. Itt nemcsak sakkpartnereket talál, hanem izgalmas beszélgetések is kialakulnak a színpadképekről és a rendezésekről, sőt, egyik-másik színésznővel még flörtölni is lehet. Jusztin még nem határozta el magát arra, hogy tartós kapcsolatot kössön valakivel, bár gyakran kényszerült abba a kellemetlen helyzetbe, hogy két nő között kellett választania. Ezért az otthona esztétikus ugyan, de kissé hűvös. Hosszabb ideig marad a kiállítás megnyitón, mint tervezte, és hajnali 2 óra körül fekszik le aludni.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Skorpió aszcendens 

skorpio.gifAz éles hangú ébresztőóra 5.30-kor megszakítja a kedd reggel csendjét. Angyal-Ördög Demia felemeli fejét a szétdúlt ágyban, amelyről még leolvashatók a szenvedélyes éjszaka nyomai, bár a lány már egyedül van. Demia ezoterikus pszichológus, szakterülete az asztrológia és a reinkarnációs terápia, és fél éve elvált harmadik férjétől, Ördög Paktótól. Kapcsolatuk kezdetén Demia teljesen biztos volt abban, hogy karmikus kapcsolat köti Paktóhoz, és a férfi az oly régóta keresett duálpárja. Éppen ezért a válás előtt nagy fájdalom volt számára, amikor összeomlott benne a Paktóról alkotott idealizált kép, és fel kellett ismernie, hogy a hipnotikus kisugárzású Tarot mágus is csak egy egyszerű ember a maga gyengeségeivel. Később azonban gyakran eszébe jutott, hogy Pakto talán éppen ezeket az emberi gyengeségeket használta fel álcázásul, és a valóságban mégiscsak a „Fehér testvériség" tagja. Demia a lelke mélyén még mindig nem tudott elszakadni tőle, helyesebben attól az idealizált képtől, amelyet ő maga alkotott a férfiról.


skorpio.jpegDemia összeszedi magát, mert a munka előtt még el akarja végezni jógagyakorlatait. Nagyon nehezen kel fel, de meg van győződve róla, hogy csak a nehézségek és önmaga legyőzése árán érheti el a megvilágosodást. „A legnagyobb győzelem önmagunk legyőzése" - ez a jelmondata. A rá jellemző 120%-os tökéletességgel felveszi a megfelelő testtartást, kívülről hűvös és nyugodt, de belül vulkánként forr minden. Demia szent szótagokat mormol a megfelelő hangsúllyal, és így próbálja lecsillapítani a lelkében dúló feszültséget. A gyakorlatok elvégzése után csakugyan kellemesen ellazult és kikapcsolódott (amihez valószínűleg a megerőltetés utáni fáradtság is hozzájárul).„Ez biztosan a mantrák gyógyító hatásának a következménye", gondolja, és elkészíti makrobiotikus reggelijét. „198, 199, 200...", számol magában a fürdőszoba felé, és lenyeli az utolsó kanál gondosan megrágott hajdinamagot. Amióta átállt a makrobiotikus táplálkozásra, a bőre kissé aszketikus színt öltött, ami cseppet sem ártott szexuális vonzerejének, állapítja meg elégedetten, amikor belepillant a tükörbe. Éppen ellenkezőleg, a szája éhes vonala azt sugallja, hogy nem éppen hajdinakására van étvágya.

 

Demia ma reggel motorral megy a rendelőjébe. Használtan vett japán autója mellett - amelyet maximálisan kihasznál (akárcsak a partnereit) most már mindenképpen szerelőhöz kell vinni. Demia szenvedélyesen szereti a motorozást. Imádja azt az érzést, hogy teljesen uralja az erős gépet a combjai között, és élvezi, hogy sok embert megdöbbent a provokáló és szokatlan látvány. Bármennyire szereti is a bőrből készült ruhákat, motoros védőruhát mégsem hord, mert túl átlagosnak tartja, és nem akarja, hogy az egyenruha jellegü motoros öltözék miatt egy csoport arctalan tagjának tartsák.Ma testhez simuló, fekete bőrszoknyát, vörös körömcipőt és fehér selyemblúzt vett fel, amely titokzatos módon többet árul el a lány alakjából, mint amennyit eltakar. Talán ez az egyik oka annak, hogy pszichológusi tevékenysége közben nagyon gyakran előfordul, hogy betegei rávetítik a vágyaikat, amit „természetes módon" könnyűszerrel meg lehetne oldani, de ez nem fér össze az önmagáról alkotott „kívülálló terapeuta" képével.

 

Demia időközben megérkezett a munkahelyére. A rendelőben több sikeres és divatos terapeuta dolgozik. Demiának remek érzéke van ahhoz, hogy saját céljaira használja ki kollégái hírnevét, de a hátuk mögött gyakran támadja őket „felszínességük" miatt. Demia ezért kapta a „Schizo" és a „Vámpírka" gúnyneveket, amit gúnyos nevetéssel vett tudomásul. Demia a kegyetlen és részletekbe menő önelemzés után tisztában van azzal, hogy a külvilág értékelése helyes, de ez nem akadályozza meg abban, hogy megkeresse a megfelelő alkalmat, amikor édes bosszút állhat.Ehhez azonban először a hatalmi viszonyokat kellett átalakítania a maga terveinek megfelelően. Korábban viszonya volt két Skorpió férfival, egy titkosrendőrrel és egy kettős ügynökkel, akik nem tudtak ellenállni a lány csábításának, és megismertették vele a partizánharc szabályait. Túl sok újat persze nem tudtak mondani, mert Demia ezen a területen mindig is elemében volt. Amióta neves szakemberek is megerősítették, hogy helyes elméleteket állított fel, kissé csökkent a külvilág felé sohasem mutatott, de a lelke mélyén gyakran megjelenő belső bizonytalansága.


Ma egy kábítószerfüggő páciens jött hozzá a rendelőbe. Demia nagyon jól beleéli magát a szenvedélybetegségek minden formájába, hiszen annak ellenére (vagy talán éppen amiatt), hogy mindent megtett az ellen, hogy valaha is függőségbe kerüljön, meglehetősen gyakran vált függővé. így aztán megtalálja azt a hangnemet, amelyik a legjobban illik a betegéhez, és valóban segít neki, elsősorban azzal, hogy a beteg úgy érzi, hogy a terapeuta megérti az érzelmeit. Szívesen foglalkozik olyan páciensekkel is, akik komoly válsághelyzetbe kerültek, és gyakran maga is komoly konfliktusok felé sodorja őket, talán azért, mert a lelke mélyén biztos abban, hogy igaz átalakulás csak a mélységek megélése után következhet be.Semmit sem gyűlöl jobban, mint a langyos élethelyzeteket, ezért állandóan „lelki szaunára" vágyik. Abban reménykedik, hogy a jéghideg és a tűzforró „fürdő" váltakozása az égbekiáltó lelkesedéstől a pokoli levertségig végül megtisztító átalakuláshoz vezet majd. Újból meg akar születni, akár a hamvaiból feléledő főnixmadár, és ez a szemein is meglátszik: szeme, a lelke tükre az egyik pillanatban tűzforró, a másikban pedig hideg, mint a jég.


Ma nem sok munkája van. Mint élete minden területén, a munkahelyén is rendkívül változó a megterhelés, amelyet a külvilág tesz a vállára, vagy önmaga vállal: mindent vagy semmit. Egyszer maximálisan túlterheli magát, aztán pedig passzív, rezignált időszak következik. Az energiái is ennek megfelelően áramlanak: a maximális feltöltöttségtől a teljes passzivitásig. A munkahelyén kialakult légüres térben étvágya támad egy „hímecskére".Demia így nevezi a másik nemet, legalábbis akkor, amikor éppen nem szeretett bele halálosan egy „megvilágosodott" férfiba. Erős szexuális kisugárzása miatt megengedheti magának, hogy megvárja, akár a pók, amíg ínycsiklandozó zsákmány fennakad a hálóján. Ezeket a férfiakat Demia tárgynak tekinti, és csak szexuális étvágya csillapítására használja fel őket. Valójában az „igazit" keresi, a duálpárját, a lelki társát, de sohasem tudnak benne tiszteletet ébreszteni azok a férfiak, akik engednek a csáberejének. A szexualitásban elsősorban arra vágyik, hogy az orgazmus során halál közeli élményt éljen meg, az azzal együtt járó átalakulás érzéssel együtt. Mágikusan vonzza a szent és a prostituált között feszülő ellentét, a bukott angyal archetípusa. Most éppen egy Halak-férfit fogott. Az a legvonzóbb a számára, hogy a férfi oly kevéssé megfogható, de a Halak nem képes kielégíteni Demia idealizált elképzelését a szexről: számára az erotika a nemek harca, a győztes és a legyőzött állandó küzdelme. Szívesen emlékszik vissza olyan élményekre, amikor megtörte az ágyban egy Oroszlán büszkeségét, vagy amikor egy Kos szenvedélye „tárgyának" érezte önmagát. A Halak férfi leginkább csak az érzelmi mélységek, valamint az élet okkult, misztikus területei iránti vágyát elégítheti ki. Mohón szívja magába a férfi szentimentális fantáziajátékait. Az a lehetőség is csábítja, hogy a férfi esetleg becsapja, hiszen (és most visszaemlékszik a kettős ügynökre) imádja azt az érzést, hogy senkiben sem bízhat meg teljesen.


Demia mostohatestvére, aki ugyancsak Skorpió, egészen más típus. Olyan tökéletesen elfojtotta ösztönszerű vágyait, hogy az már csak elkeseredett munkamániájában nyilvánulhat meg. Az egyetemen először olyan szakirányt választott, amely szerinte tudat alatt valószínűleg túl egyszerű volt a számára, bár a külső szemlélő számára egyszerűen kudarcot vallott. Második nekifutásra vallásfilozófiát tanult, de miután ezen a területen nem talált munkahelyet, egy nagyvállalat igazgatójának a személyi titkárnőjévé küzdötte fel magát. Közismert volt szívósságáról (akárcsak Demia), úgyhogy kollégái azt mondták róla, hogy „kilenc élete van, mint a macskának".Ezt igazolja az is, hogy egy komplikált műtét után is (eltávolították az egyik veséjét) rendkívül gyorsan visszanyerte az egészségét. Demia ebben a pillanatban éppen összegyűri a Halak hímecskével a fekete szatén ágyneműt, hogy létre hozza a másnap reggeli mantrákhoz szükséges polaritást, amelyeknek mormolása közben kissé érdesnek tűnik a hangja.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Nyilas aszcendens  

nyilas.gifJoviális Valdemár, a Nyilas férfi, kényelmesen elterpeszkedik 2,5 x 3 méteres ágyában. Mint a legtöbb dolog az életében, az ágy is inkább legyen túl nagy, mint túl kicsi. Mindig is az átfogó, nagy dolgokat kedvelte. Még a pizsamája is nagykockás mintájú. Valdemár megengedheti magának, hogy ezt a reggelt is, akárcsak a többit, úgy kezdje, hogy nem néz az órára, bár nem tartozik a tipikus hétalvók közé. Sokkal jobban szereti az életet annál, mintsem hogy átaludja a reggelt. Vezető manager egy világméretű reklámügynökségnél, és megengedheti magának, hogy külső kényszer nélkül ő maga határozza meg az időbeosztását. Jelenleg boldog szalmaözvegy, mert a felesége, Ingrid, egy Kos amazon, egyedül utazott el nyaralni. Valdemár kedveli az önálló nőket, és nagyvonalúsággal párosuló hihetetlen toleranciával eltűri felesége szalmalángszerű félrelépéseit, amit a nő nagyon nehezen visel el. Ing­rid számára az élet szüntelen harc az első helyért, és ezért képtelen megérteni, hogy lehet a férje ilyen angolnaszerűen sima és toleráns. Sokszor megpróbálja párbajra hívni Valdemárt, a férfi azonban éppen ezt akarja elkerülni, hiszen lehetőleg feszültség- és súrlódásmentesen akar hétmérföldes lépteivel előrehaladni az életben.


nyilas.jpgA felesége távollétében sem szenved hiányt semmiben, elég a bőségesen megrakott reggeliző asztalra nézni, amelyet Éva, a házvezetőnő, a meghatóan gondoskodó Rák-asszony készített elő. A 42 éves Éva a legidősebb a 12 szobás villa héttagú kiszolgáló személyzetében. Éva a Szűz titkárnő, Grete tanácsára kissé szegényesebb reggelit készített egy időben, ám Valdemár a következő szavakkal győzte meg: „Nézze csak a természet hallatlan bőségét. A gesztenyefa nemcsak öt gesztenyét terem, amelyekből aztán új fa nő, hanem több ezret. Pedig tisztában van vele, hogy a termés jelentős része kárba vész. A nagyvonalúság a természet törvénye, és nekünk is ehhez kell tartanunk magunkat!" Éva meghajolt a filozófia súlya alatt, és azóta a fintorgó és fejcsóváló Grete szeme láttára kidobja (vagy titokban szétosztja a szomszéd gyermekek között) a reggeli érintetlen maradványait. A tejszín azonban általában elfogy, mert Valdemár megfogadta azt a reklámmondatot, amellyel egykor elindult a karrierje: „Fürödjünk tejszínben!"


Iskoláskorában hosszú gondolkodás után úgy döntött, hogy nem missziós papnak megy, hanem filozófiát és vallásfilozófiát fog tanulni. Már fiatalkorában is jellemzője volt a széles látókör, és hamar felismerte, hogy korának rettenetes, szűk látókörű, tárgyilagos kriticizmusa megtagadott az egyháztól minden olyan külsőséget, amely Valdemár számára a teremtés jóakaratának a megnyilvánulását jelentette volna (mint például a barokk, hullámzó, bíborvörös papi ruha). így aztán Valdemár úgy döntött, hogy nem közvetlenül Istent fogja szolgálni, hanem az isteni teremtés legújabb megnyilvánulásaként megjelenő termékekkel foglalkozik, és csak a szabadidejében keresi az élet értelmét. Dolgozószobájában egy egész falat betöltenek a lexikonok és enciklopédiák, amelyeket gyors egymásutánban átolvasott. Ugyancsak nagy vonalakban nézi át reggeli közben a tőzsdei híreket, és zsinór nélküli telefonján felhívja „birodalmát" is, hogy érdeklődjék a cég ügyeinek állásáról. A kellemetlen híreket nagyvonalúan lesöpri az asztalról, hiszen azért vannak beosztottjai, hogy ők foglalkozzanak az apróságokkal. O maga szívesebben foglalkozik a jó hírekkel. Aztán elgondolkozik, hogy melyik autójával tegye meg a 2 kilométeres utat az irodáig. Szívesen vezeti ugyan felesége piros Maseratiját, de mégis a hatalmas, tizenkét hengeres amerikai Pontiac áll a legközelebb a szívéhez. Az autó 25 litert fogyaszt 100 kilométeren, amit néha még maga Valdemár is sokall, de a sofőr által vezetett, telefonnal felszerelt amerikai autó a nagyvilági élet érzését jelenti a számára. Az energiatakarékosság szót Valdemár csak a reklámokban használja, neki az a személyes véleménye, hogy a lehető leggyorsabban fel kell használni a Föld meglevő energiatartalékait, hogy ne gátolják feleslegesen a fejlődést, és aztán új energiaforrásokat kell felfedezni.

 

Optimizmusban sohasem szenvedett hiányt. Ennek köszönhető, hogy eljutott oda, ahol most áll: világszerte 2500 alkalmazott dolgozik neki, akiket még akkor is fellelkesít, amikor kényszerűségből fúzióra kell lépniük egy másik céggel (bár a fúzió és az egyesülés Valdemár szemszögéből mindig pozitív előjelű). Nem lehet azt mondani róla, hogy igazságtalan megoldásokat alkalmaz, hacsak nem terhelik az adott ügyben bosszantó apróságok. Hedonista életfilozófiát vall, és elvi okokból nem foglalkozik kisstílű dolgokkal. A cégen kívül is ismerik falakat rengető nevetését (sokszor akkor is nevet, amikor a lelke mélyén semmi kedve hozzá). Szellemes es könnyed embernek tartják, mert gyakran még a komoly problémákat sem veszi tudomásul, hanem nevetve lesöpri őket az asztalról.

 

A környezetében élő emberek egy része nehezen bocsátja meg neki a mértékletesség teljes hiányát, például cégvezetője, Komoly-Bak Ernő, vala­mint exbarátnői, Makacs Herta (Bika) és Kényszeres Lídia (Skorpió), akik minden igyekezetük ellenére sem tudták elvetetni magukat feleségül Valdemárral. Hertát ő hagyta el, mert a lány egyszer azt mondta neki, hogy annyira szereti, hogy a legszívesebben felfalná. Lídia pszichológiai szemszögből (elvileg) ügyesebben járt el. Amikor felismerte, hogy mennyire nagy Valdemár szabadságigénye, ezekkel a szavakkal engedte el: „Menj csak, ha neked így jobb." Titokban azt remélte, hogy ezzel elfojtott bűntudatot kelt a férfiban, Valdemár azonban szó szerint értette a mondatot, és elment. Persze, hogy ez jobb volt neki, hiszen esze ágában sincs olyan nővel élni, aki lépten nyomon bűntudatot ébreszt benne.

 

Feleségét egy világ körüli úton ismerte meg. Ingrid (ragadozó természetének megfelelően) hátizsákkal járta a világot, Valdemár azonban ennél kényelmesebb körülményeket teremtett magának. Már akkor is jó anyagi helyzetben volt, így megengedhette magának, hogy eljátssza a lány előtt a gazdag támogató szerepét. A kapcsolat sikeréhez az is hozzájárult, hogy mindketten imádták a mozgalmasságot, a cselekvést és a napos klímát. Szexuális életük is olyan sportos volt, mint mindennapjaik, szerelmük gyümölcseként pedig Ingrid egy Bika fiút szült, ami nyilvánvalóan a sors intése volt, hogy egy kicsit rendszeresebben és nyugodtabban kellene berendezniük az életüket. Az amazon anya azonban nem hagyta, hogy akár a férje, akár a fia korlátozza a szabadságát. Szerencsére a jómódú család megengedhette magának, hogy nevelőnőre bízzák a gyereket, így Valdemárnak is maradt ideje arra, hogy a munkáján kívül, amely sok hosszú külföldi úttal jár, és ez tulajdonképpen széles látókörének a külső megjelenése, sok időt szenteljen az egyik hobbijára, és rendszeresen lovagolni járjon. Megfájdul a gyomra, amikor azt látja, hogy a lovat idomítással eltiltják az ösztönszerű mozdulatoktól. O maga inkább a kötetlen tereplovaglást kedveli. Ilyenkor úgy érzi magát, mint archetípusa, a kentaur.


Az irodájában még megszervez egy partit aznap estére. Figyelmezteti Évát, a házvezetőnőt, hogy ne takarékoskodjék a hidegtálak megrendelésénél, és utasítja Grétét, a Szűz titkárnőt, hogy estére vasalja ki kétsoros királykék flanel öltönyét. Grete már többször megpróbálta rábeszélni Joviális urat, hogy vásároljon inkább egy sokkal elegánsabb, finom mintájú angol öltönyt, de Valdemártúl hétköznapinak találta. És ráadásul barnásszürke színben? Soha! Akkor már legyen inkább egyszínű, de apró mintás semmiképpen! Nagyon jól érzi magát a partin, és élvezi, hogy a 300 vendég elismeri nagyvonalúságát és vendégszeretetét. Hatalmas lexikális tudásával nem esik nehezére a társaság középpontjába kerülni, és könnyűszerrel kikerüli az igazi szakemberek beugratós kérdéseit, akiket rendszerint felbosszantanak Valdemár általános kijelentései. Külső eleganciájuk ellenére Valdemár mindig is kicsinyes embereknek tartotta őket. A nap végén tökéletesen elégedetten dől be az ágyba. Hiszen napról napra jobban érzi magát.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Bak aszcendens  

bak.gifSzombat reggel van, 6 óra. Dr. Sivár Ulrika professzorasszony nagy önfegyelemmel felkel, és az ébresztőóra csengése után 3 perccel térdhajlításokat végez a nyitott ablak előtt, amelyen át hideg téli levegő árad a szobába. Merev arccal igyekszik figyelmen kívül hagyni a reumás jellegű térdfájást, amely már régóta kínozza. Hova jutnánk, ha az ember odafigyelne minden apró fájdalomra! Már készen van a következő 730 napra szóló beosztás, és ennek elengedhetetlen része a 6.03 és 6.27 perc között elvégzendő reggeli torna.„Minden embernek ilyen következetesnek kellene lennie", gondolja magában, „akkor nem lenne gond a társadalmi renddel és a emberek megbízhatóságával." Nem sikerült volna eljutnia oda, ahol most áll, ha nem tudta volna már 8 évesen teljes biztonsággal, hogy mit akar. Egész életében ezt a célt követte a (térdét kínzó) mészkő keménységével. így aztán az alacsony származású Ulrika egy kis egyetem rektorává küzdötte fel magát. Ma kivételesen (bár nem szereti a kivételeket) a fekete kenyér és a cukor nélküli fekete tea mellé egy lágytojást is megeszik, ami igazi luxus a számára. Előtte azonban pontosan 7 órakor lezuhanyozik. A legszívesebben csak hideg vízzel zuhanyozna, és glicerinszappannal dörzsölné le magát, de hát az embernek alkalmazkodnia kell a társadalmi elvárásokhoz is, ezért Ulrika finoman és elegánsan kisminkeli magát. A haját szorosan összefogja, és fedetlen homlokkal néz szembe a nap kihívásaival.

 

bak .jpegMa ugyan nem kellene bemennie az egyetemre, de rengeteg a munkája. Soha nem tudta megérteni, hogy miért beszélnek az emberek olyan sokat a szabadidőről. Micsoda haszontalan dolog! Az idő arra való, hogy megtöltsük feladatokkal, és abból mindig van bőven. Hogyan tehetnénk eleget a kötelességeinknek, ha folyton olyan haszontalan dolgokra pazarolnánk az időt, mint például a hobbi! Az első mindig a munka, és csak aztán jöhet a szórakozás. És ha az ember igazán meg akar érteni egy játékot, az is munkát jelent, hiszen Ulrika mindig pontosan át akarta látni a játékszabályokat. Amikor még egyetemista volt, udvarolt neki egy Oroszlán fiú, aki szemmel láthatóan csak játéknak tartotta az életet. A lány határozottan elutasította. Nem és nem, így nem lehet élni. Ulrika tisztánlátása és mértékletessége példaértékű. O maga is olyan egyenes, szögletes, merev és egyértelmű, mint egy négyszögű hasáb. Ha az elveiről van szó, másnak nem terem fű, legalábbis ott nem, ahol Ulrika nem látja indokoltnak.

 

Fél nyolckor lejárt a reggelire szánt idő. Mára azt tervezi, hogy értekezést ír egy alkalmazott matematikai folyóiratba. Az embernek minden lehetőséget ki kell használnia hírneve öregbítésére. A doktori cím és a nagydoktori disszertáció is kevés volt arra, hogy kigyógyítsa Ulrikát a mélyen benne gyökerező kisebbrendűségi komplexusból. És a becsvágyó kutatónő további társadalmi pozíciók elérésével még biztosabb akar lenni önmagában. Számára az a legfontosabb, hogy az emberek tiszteljék és elismerjék. Dél körül rövid szünetet engedélyez magának. Klasszikus szabású fekete kosztümje fölé sötétkék kabátot húz, és rövid sétára indul, hogy megmozgassa a lábát. Nagyon szeret egyedül lenni, bár időnként kissé magányosnak érzi magát. Még nem találta meg élete párját, mert a néhány szóba jövő jelölt mindegyikéről kiderült, hogy túlságosan könnyelmű, és nem teljesítik az Ulrika által felállított elvárásokat, mint például a halálig tartó hűség, a megbízhatóság, a felelősségtudat, a pontosság, az egyenesség és a rendszeretet. így aztán egyenes gerinccel egyedül gázol a hóban.


Hazaérve a házmester köszönti: „Kellemes hétvégét, Sivár asszony." „Professzorasszony", igazítja ki Ulrika, hiszen fontos, hogy mindenki tudja, hol helyezkedik el a társadalmi ranglétrán. Ha találkozik valakivel egy adott helyen és időben, ez még nem jelenti azt, hogy azonos szinten áll vele! További kétórányi munka után megint rövid szünetet tart. Végül is szombat van! Ulrika arra használja fel a pihenés perceit, hogy végigolvas egy igen hasznos tanulmányt Kant kategorikus imperatívuszáról. Aláhúzza a legfontosabb mondatokat, és a lap szélén felkiáltójeles megjegyzéseket tesz. A könyvet kölcsönkérte tőle egy kolléganő, és Ulrika úgy gondolja, hogy segít neki azzal, ha kiemeli a leglényegesebb pontokat. Olvasás közben megéhezik. Nem ebédelt, egyrészt mert sokba kerül, másrész pedig még senkinek sem ártott, ha mértékletességet mutatott az étkezésben. Ezenkívül dr. Kötelék Adrián, a Skorpió jegyű urológus meghívta vacsorára az új kamaradarab bemutatója után. Ulrika ezért csak egy szendvicset készít magának, és teát főz. Megdöbbenve veszi észre, hogy a szomszéd bejárónője, aki néha Ulrikának is besegít, valami zsíros felvágottat vásárolt, pedig Ulrika már többször is nyomatékosan felhívta az asszony figyelmét arra, hogy csak a Pick szalámit szereti. Az bevált, és Ulrika nem szeret új dolgokkal kísérletezni. Hiába, a Pick az Pick, és ami hírnevet szerzett magának a társadalomban, annak biztosan megfelelő a minősége. Az éhség azonban győz, Ulrika megkóstolja a felvágottat, és csodálkozik, hogy egészen kellemes az íze. De azért legközelebb mégiscsak Pick szalámit vásárol.


Evés után fél ötig dolgozik, majd rövid ideig az ásványgyűjteményével foglalkozik. A legutóbbi hegyi túrán talált egy kvarckövet, és egy hegyikristályt is vásárolt, amelyeket csak most volt ideje feliratozni. Elégedetten illeszti be őket a gyűjteménybe. Az ásványok remekül illenek a lakásában álló, egyszerű és tartós tölgyfa bútorhoz. Ezután elkezd készülődni, mert nem akarja, hogy az a hír terjedjen el róla, hogy pontatlan. Alakja tiszta vonalaihoz remekül illik a klasszikus, hosszú fekete ruha, ami ismét divatba jött. Ma este remek darabot játszanak: Goethe Faustjából mindig lehet tanulni. Jaj, 2 perccel ezelőtt már el kellett volna indulnia! Ulrika gyűlöli a pontatlanságot. Illetlenség elkésni egy találkozóról. De az is lehet, hogy dr. Kötelék éppen operál, és ha valaki a munkája miatt késik el, az igazán megbocsátható. Ulrika 8 perces késéssel indul el, és mindketten nagyon élvezik a színdarabot: Adrián a mefisztói paktum megkötését és feloldását, Ulrika pedig Margit tisztaságát.

 

Tulajdonképpen szívesebben nézte volna meg az Iphigénia Tauriszban című darabot, mert a fő mondanivalója, a tisztaságra törekvés Ulrika egyik legfontosabb életelve. A város egyik legelegánsabb éttermében elköltött vacsorát is nagyon élvezte volna, ha nem lett volna a pincér olyan udvariatlanul bizalmaskodó. Ulrika erőlevest evett grízgaluskával, utána pedig marhahúst főtt burgonyával, dr. Kötelék pedig egy tucat osztrigát és tintahalat ördögöntettel, a ház specialitását. Ulrikának imponál dr. Kötelék nyers udvarlási stílusa, de tudja, hogy a dolgokat nem szabad elsietni. Ezenkívül valamiféle sóvárgást fedez fel a doktor szemében, ami (legalábbis a kapcsolatuk jelenlegi állapotában) inkább taszító a számára. így aztán továbbra is udvarias, ám visszafogott marad, és fogalma sincs róla, hogy ez a hűvös báj mennyire vonzza dr. Köteléket, aki szenvedélyesen szereti a kilátástalannak tűnő kihívásokat. Ma is az összes illemszabály betartásával köszönnek el egymástól. „Talán egyszer majd igent mondok", gondolja Ulrika, miközben beakasztja mindhárom biztonsági láncot. Még nem adta fel a reményt, hogy egyszer majd egy férfival végigküzdi magát az élet valamennyi nehézségén, és megünneplik az arany lakodalmukat is, ami példaképül szolgálhat mindenki számára. Ulrika lefekszik, és elégedetten állapítja meg, hogy még nincs túl késő. Holnap vasárnap, és rengeteget kell dolgoznia. Még egyszer végiggondolja a másnapra tervezett feladatokat, majd elégedetten elalszik.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Vízöntő aszcendens 

vizonto.gifHoppá Auguszt szombat reggel hirtelen kiugrik az ágyból. Még félig aludt, amikor egy pillanattal azelőtt, mint oly gyakran, most is az eszébe jutott egy új találmány.Egy nagy számítógépcégnél dolgozott mint informatikus, de emellett jó néhány találmányt szabadalmaztatott már. Gyakran azt sem tudja, mit csináljon azzal a számtalan ötlettel, amelyek meglepetésszerűen az eszébe jutnak. A szomszédai szerint Auguszt különc és eredetieskedő ember, de ez őt egyáltalán nem zavarja, sőt, tetszik is neki, mert esze ágában sincs átlagosnak lenni. A Vízöntőkre jellemző, hogy büszkék az egyéniségükre és eredetiségükre.


vizonto .jpegAuguszt egy belvárosi ház legfelső emeletén lakik, és a hatalmas műterem ablakokon át ragyogó napfény önti el a szobát. A lakás drága volt ugyan, de Augusztnak minden pénzt megér az, hogy senki nem lakik felette, és csak az eget látja, ha felnéz. Képtelen lenne alagsori vagy alacsony mennyezetű lakásban élni. Nem tudja elviselni a bezártság érzését, azonnal klausztrofóbiás lesz. Nemcsak épületekben vagy a szakadékban van ilyen érzése, hanem akkor is, amikor kevés az ideje, vagy valamilyen hivatali gépezet korlátozza a szabadságát. A munkahelyén is kivívta, hogy rugalmas munkaidőben dolgozhasson, és a legszívesebben csapatmunkát végez, ahol az egyenlőség, a szabadság és a bajtársiasság határozza meg a közhangulatot. Éppen egy papírdarabra írja fel a legújabb ötletét. Rájött, hogyan lehet távol tartani a költöző madarakat a repülőterektől. Építeni kellene egy szélmalomszerű tornyot egy forgó, fémesen kattogó szélkerékkel, amely figyelmeztetné és egyben elkergetné a madarakat.

 

Gondolatokba merülve belebújik az egyik papucsába, kimegy a konyhába, és kávét főz. Az elmúlt három évben ötször költözött, és valószínűleg az egyik ilyen alkalommal hagyta el valahol a papucs párját. Auguszthoz azonban remekül illik, hogy csak egy lábbal áll a földön. A legszívesebben repülne, mint kedvenc állatai, a madarak. Fiatalkorában majdnem ornitológus lett, mint az ugyancsak a Vízöntő jegyében született barátja, Fecske Fridolin. Amikor felforrt a víz, az edény nem fütyül, hanem a falon kezd el villogni egy piros lámpa. Auguszt hőmérsékletérzékelőt szerelt az edény fogantyújába, és ez vezérli a lámpát. Saját találmány. A lámpa a következő szöveget világítja meg: „Kapcsolják be a biztonsági övet és fejezzék be a dohányzást." Auguszt ezt nagyon szellemesnek találja, mint mindent, ami megtöri a hétköznapi monotóniát, mint például a karnevál.

 

Reggelijének az összeállítása is eltér a hagyományostól. Auguszt nem sokat törődik azzal, hogy mit eszik. A kávé mellé kiissza egy bizarr pohárból a tegnap esti pezsgő maradékát, és megeszik egy ugyancsak tegnapról maradt lazacos zsemlét. Eközben eszébe jut, hogy csinálni kellene egy háztartási gépet a műanyag zacskók lezárásához, de ebben a pillanatban megcsörren a telefon. Egy Ikrek barátnő van a vonalban, aki tollaslabdázni hívja Augusztot. A férfi igent mond, egyrészt azért, mert nagyon kedveli a könnyed, gyors reakciót igénylő egyéni sportágat, másrészt pedig imádja a szellemes szócsatákat, és mindig szívesen beszélget ezzel az okos nővel, aki ugyancsak elismeri Auguszt szellemességét és humorérzékét. A férfi zűrzavaros, de néha zseniális bakugrásai és gondolattársításai miatt egy rendszeres és módszeres gondolkodónak nehezére esik a vele való beszélgetés, de Auguszt éppen azt élvezi, hogy áttörheti a hagyományos gondolkodásmód korlátait, és a „kvantumugrások" közben számtalan új dolgot fedezhet fel. Lezser nadrágot vesz fel fehér alapon kék pettyes inggel, és sárga nyakkendőt köt. Teniszcipőjében leginkább egy bohócra emlékeztet, ami egyáltalán nem zavarja.

 

A lakása előtt áll régi Saabja. Auguszt nemcsak azért szereti, mert az autót egy repülőgépgyártó cég készítette és csak két darab van belőle az egész városban, hanem azért is, mert nagyon biztonságos. Auguszt kalandvágya inkább a szellemi területeken nyilvánul meg, a gyakorlati életben sokkal óvatosabb, bár két hobbija, a léghajózás és a sárkányrepülés éppen az ellenkezőjére mutat. Gondolatban már kifejlesztett egy rövidebb utakra szolgáló kerékpárt, amelyet napelemmel működő motor hajt. Auguszt gondolatban messze túlhaladta a kor technikai szintjét. Örül neki, hogy a barátnője klubjában tollasozhat, mert ő maga nem akar részt venni egy szabályozott klub életében. Fél a rendszerességtől és a folyamatosságtól, és ez az oka annak is, hogy még nem költözött össze Ikrek barátnőjével, Szabinával. Az együttélés csak addig működne jól, amíg Augusztnak sokat kellene utaznia, és az estéi jelentős részét szállodában töltené. A klub felé még az eszébe jut, hogy a reptéren repülőnapot rendeznek, ami biztosan nagyon érdekes lesz, és azt fontolgatja, nem kéne-e lemondania a Szabinával megbeszélt tollaslabdázást. Nagyon élvezi, amikor szétrombol egy fennálló rendszert, még ha a saját terveiről van is szó. A forradalmi szellem az egyik legfontosabb jellemvonása. Az élete is ilyen, különösen ami a támaszpont gyakori megváltoztatását illeti: állandóan költözik, és sűrűn váltogatja a munkahelyét.

 

Most azonban (kivételesen) az előre megtervezett programot választja, és elmegy tollasozni. Ha más nem, legalább a labda cikcakkban repül... Reméli, hogy a szórakoztató játék közben találkozik Globál úrral (Nyilas) és Forrófejű asszonnyal (Kos) is. Globál urat azért kedveli, mert hatalmas világnézeti tudással rendelkezik, Forrófejű asszonyban pedig megvan a bátorság az emberek provokálására. Auguszt, a szellemi forradalmár mindkét emberrel remekül megérti magát. Szabina a játék után valami célszerűbb ruhát szeretne felvenni, de Augusztnak éppen a lány öltözékének eredetisége tetszik. Elveti azt az ötletet, hogy a lánnyal töltse a nap hátralevő részét, mert eszébe jut valami a madárriasztó készülékkel kapcsolatban, és ezt otthon mindenképpen papírra akarja vetni. Szabina már hozzászokott Auguszt hirtelen ötleteihez, és miután nem az a típus, aki ráakaszkodik másokra, elbúcsúzik a férfitól, és más beszélgetőpartnert keres.


Alighogy Auguszt hazaér és leül rajzolni, megszólal a telefon. Viktória az, az Oroszlán lány, Auguszt exbarátnője. Annak idején azért szakítottak, mert Auguszt ironikus és szellemes megjegyzésekkel mindig szétrombolta azt a trónt, amelyre a lány rá akart telepedni. Mindig tüske volt a szemében a Viktóriából kisugárzó tekintély és hatalom. A lány társaságában úgy érezte magát, mint egy kegyenc az úrnője árnyékában, és ki akarta egyenlíteni a hatalmi viszonyokat, amit Viktória úgy élt meg, hogy barátja korlátozza a személyes szabadságát. Az sem segített, hogy Auguszt megpróbálta elmagyarázni a lánynak, hogy szerinte a szabadság nem az egyén kiváltsága, hanem szociális érték. De mind a mai napig nagyon vonzotta a lány életkedve és aktivitása, amit Auguszt csak gondolataiban élt meg, és ezért gyakran találkoztak. Viktória ma este egy partira hívja Augusztot. A fiú először nemet akar mondani, nemcsak azért, mert - az álarcosbál kivételével - gyűlöli a partikat, hanem azért is, mert Viktória megjegyzi, hogy Auguszt igazán levethetné már a bohócruhát, és a változatosság kedvéért felvehetne valami tisztességeset, és erről Augusztnak rögtön eszébe jutnak a régi emlékek. Szellemesen válaszol: „Parancsára, nagyságos asszony", de már érzi magában a fokozatosan kialakuló feszültséget. A lány ekkor kirukkol az aduval: elmeséli, hogy a partira meghívtak egy asztrológust is. Auguszt nem szeret hosszú időn át egyetlen dologgal foglalkozni, mert félti a szellemi szabadságát, mégis izgatják azok az új dolgok, amelyekkel szembetalálkozik az életben, és rokonságot érez azokkal az emberekkel, akik ugyancsak kívül állnak a társadalmon, mert az elképzeléseik nem teljesen szalonképesek.


Valóban, Viktória jelenlététől eltekintve, akinek a ragyogása most Augusztra is átterjed, csak a kissé különcnek ható asztrológussal folytatott beszélgetést élvezi igazán. Amikor pedig megtudja, hogy léteznek számítógépes asztrológiaprogramok, hirtelen kedve támad többet megtudni a témáról. Ez az ötlet annyira felizgatja, hogy nincs kedve erotikus kalandba bocsátkozni Viktóriával, hanem azonnal hazamegy. Az ágyban fekve a feje még mindig zsong a számtalan új ötlettől. Talán majd vasárnap végiggondolja őket, ha nem jön közbe semmi váratlan.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

Halak aszcendens 

halak.gifCsütörtök reggel Fátyol Undine óvatosan átlép az álomvilágból a mindennapi életbe. Ma sem hagyja el teljesen az álmok birodalmát, mert akkor szembe kellene néznie a rideg valósággal. Így aztán a lelkének csak egy része költözik vissza a törékeny testbe, a többi része az érzékfeletti dimenziókban lebeg. A teste és a lelke között nagyon gyenge az összeköttetés, és emiatt nehezen kel fel. A világ ugyan nem feketedik el előtte, de elszédül, talán azért, mert a sors így akarja megmutatni neki, hogy gyakran esik áldozatul szédítő elképzeléseinek és vágyálmainak. Alacsony vérnyomása miatt gyakran az az érzése, hogy a tények talaja felett lebeg.


halak .jpegUndine széles, csaknem átlátszó indiai kendőbe burkolózik, hogy a romantikus, hátsó udvarra nyíló teraszon elkészítse reggelijét. Mint mindig, most is nagyon könnyű ételeket választ: egy pohár grapefruit levet, sovány joghurtot és gyümölcslekváros pirítóst. Undine nagyon szereti a növényeket: több tucat növény áll a teraszon színes kaspóban, hangulatos mediterrán összevisszaságban. Mielőtt enni kezd, összekulcsolja a kezét és meditál, ahogyan azt egy mélyen tisztelt indiai mestertől tanulta. Jelenleg egyedül él (szívesebben álmodozik egy elérhetetlen távolságban levő kedvesről, mint hogy kitegye magát a párkapcsolat szürke, hétköznapi valóságának), így nem kell szóval tartania senkit reggeli közben. Nyugodtan magával viheti a reggeliző asztalhoz az antikváriumban vásárolt Hölderlin- vagy Hofmannsthal kötetet. Szívesen vásárol régiségkereskedésben vagy a bolhapiacon; ott találta a játékosan túldíszített, bécsi kávéházakra emlékeztető, öntöttvas reggeliző asztalt is. A berendezés, a ruhadarabok és az ékszerek területén Undine a gyakran törékennyé vált, régi tárgyakat kedveli. Fontosak számára a régi tárgyak aurájához kötődő történetek is, amelyektől néha szorongó érzés fogja el. Realista ex barátja gyakran ki is nevette emiatt, például amikor Undine nem akart elfogadni egy örökségbe kapott bútordarabot, mert úgy érezte, hogy rossz az aurája. A barátja azt javasolta, hogy hagyjon már végre fel ezzel a babonás humbuggal, és vegyen valami szolid, modern berendezési tárgyat, ami neki személy szerint sokkal jobban tetszik. Undine, mint sokszor máskor, most is úgy érezte, hogy nem értik meg, tapintatlanul belegázolnak az érzéseibe, és duzzogva visszahúzódott a szoba sarkába.

 

Undine nincs ráutalva, hogy a külvilágban keressen menedéket, mert annak ellenére, hogy számtalan titkos rejtekhelyet ismer, tökéletesen elsajátította azt a képességet, hogy testileg jelen van ugyan, de a lelke egészen más dimenziókba húzódik vissza. Az idők folyamán egyre inkább kifejlesztette ezt a képességet, és ilyenkor úgy érzi magát, mintha ködsüveggel a fején (mennyire szeretett volna egyet gyermekkorában!) elrejtőzne a világ elől. Talán ez az oka, hogy a barátai nehezen kiismerhetőnek tartják, amit a lány titokban nagyon élvez. Ez a visszavonultság ad lehetőséget arra, hogy a problémáit a tudat alattija bevonásával oldja meg. Nem szereti, amikor sokáig elemeznek és boncolgatnak egy problémát, ilyenkor mindig az az érzése, hogy elbeszélnek a lényeg mellett.


Hölderlin társaságában gyorsan múlik az idő, már csaknem dél van. Undine azonban bőven ráér még elindulni a munkahelyére. Most éppen statisztaként dolgozik a Hattyúk tava forgatásán, és rövid balett szoknyában tündért játszik a háttérben. Nagyon szereti ezt a munkát. Nemcsak az elmosódott, zöldeskék színpadkép és a kis balettszoknya tetszik neki; teljesen elvarázsolta a film kívülről csillogó-villogó, de belülről törékeny világa. Gyakran találkozik olyan emberekkel, akikkel az élet misztikus oldaláról beszélgethet, és akik megértik a transcendentális meditáció és a keleti vallások iránti vonzódását. Undine számára az a fontos, ami túlmutat a sekélyes felszínen, és a metafizikai dimenziókra irányítja a figyelmet. Emiatt gyakran egészen elfelejtkezik a fizikai szükségletekről. Álmodozás közben eszébe sem jutott, hogy ennie kellene valamit, pedig már fél 3 felé jár az idő. A hűtőszekrényben uralkodó káoszban talál még némi salátát és zöldséget, és készít magának egy salátát. Ez a kedvenc étele, hiszen született vegetáriánus. Egyrészt jobban kedveli a növények ízét, másrészt elképzelhetetlen a számára az a gondolat, hogy megöljön egy állatot csak azért, hogy megegye.

 

Nagyon érzékeny, és nemcsak az emberekkel tud együttérezni, hanem minden teremtett lélekkel, így az állatokkal is. Emiatt jó választás lett volna az is, ha szociális segítőként kezd el dolgozni, például ápolónőként, egy SOS-gyermekfaluban vagy egy másik karitatív intézményben. Mindenképpen kisegítő tevékenységet szeretne végezni, mert nem szívesen vállalja a felelősséget önmagáért, inkább mások irányítása alatt dolgozik. Talán ez az egyik oka annak, hogy nemrég halálosan beleszeretett egy fiatal orvosba, aki a Harmadik világ fejlődő országaiban végez karitatív munkát. Már látja is önmagát, amint a férfi oldalán betegeket ápol, mint Teréz anya. Könnybe lábad a szeme, amikor arra gondol, hogy olyan jól megértik egymást, hogy egy szót sem kell szólniuk. Első látásra ugyan úgy tűnik, mintha probléma lenne, hogy a férfi olyan gyakran távol van, de Undine valójában sokkal szívesebben álmodozik a közelség lehetőségéről, mint hogy meg is élje. A valóságban mindig van valami kiábrándító. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Undine szívesebben él a lehetőségek birodamában, mint a valóságban. Az elkendőzés (és a csalás) vonzotta Undine egyik volt főnökét is (szintén Halak), aki szektákkal és furcsa szerzetekkel barátkozott, és végül a rá kiszabott börtönbüntetés elől Dél-Amerikába menekült. A jogon és renden alapuló európai törvény nem tudott túljárni a gerinctelen és ravasz Látszat Fábián eszén, aki most egy kis latin-amerikai országban a dzsungel mélyén űzi tovább átlátha­tatlan ügyleteit.


Lassan elszakadnak gondolatai egykori főnökétől, és el kell indulnia. Még megigazít néhány tárgyat a múzeumnak is beillő lakásban, ahol a rendetlenség ellenére mégis burjánzó, romantikus hangulat uralkodik. Időnként vágyakozva gondol vissza azokra az időkre, amikor még nem gyűjtött össze ennyi hangulatos apróságot, és egy csaknem üres szobában élt (ami csupa lehetőség volt). A ház előtt beszáll az  ibolyaszínű, öreg Citroen Kacsába, amely már recseg-ropog, és nem valószínű, hogy még egyszer átmegy a vizsgán. Undine gyorsan elhessegeti a gondolatot, mert nem kötődik ugyan erősen a tárgyakhoz, de már most is könnybe lábad a szeme, ha arra gondol, hogy a roncstelepre kell vinnie kedves autóját.


A film próbáján Undine teljesen megdöbben azon, hogy a főszereplő (nyilvánvalóan Nyilas- vagy Oroszlán nő) túlságosan mesterkélten játszik, és még jelenetet is rendez a színpadon. Gyakran megtörténik, hogy Undine mások helyett szégyelli magát. Ilyenkor beleéli magát a másik helyzetébe (ehhez remek tehetsége van), de el sem tudja képzelni, hogy valakinek örömet okoz a középpontban állni, ráadásul ekkora magabiztossággal. Ő maga nem éppen a magabiztosságáról híres, és gyakran mimózaszerű érzékenységgel reagál, például akkor is, amikor egy kolléga, akinek feltűnt, mennyire érzékenyen érintette Undinét a színésznő viselkedése, azzal magyarázza a helyzetet, hogy a lány biztosan irigyli a főszerepet. „Megint nem ért meg senki!", gondolja Undine, és sértetten eltűnik az öltözőben. Hazaérve kissé magányosnak érzi magát, de azzal vigasztalódik, hogy végre a jól ismert falak között lehet. Festői mozdulattal a földre ereszti a sifonruhát, és a fárasztó nap után kimerülten dől le az ágyra. A valériánacseppek sem tudják megakadályozni, hogy még hosszú ideig az elszenvedett sértés körül forogjanak a gondolatai, de aztán végül elalszik, és az önzetlen fiatal orvossal álmodik.

 

« Főoldal

vissza a lap elejére>>

 

 

 

 

 

 


 

Lakner Tünde
asztrológus-

grafológus

Telefon
70/338-4110

Szántó József
kérdőasztrológus

 

Telefon
70/338-4192

E-mail: arkanumstudio@gmail.com

 

 

 

 

 

Adószám: 66174008-1-39
Nytsz.: 32378499


Székhely: Felsőörs

Hóvirág utca 22.

 

terkep.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden jog fenntartva © Arkánum 2010